2019.03.04. 16:11
Hétezer éves településrészletet és zsugorított csontvázat találtak
Egy hétezer éves csontvázat találtak az arborétum területén a Szarvasi Tessedik Sámuel Múzeum munkatársai, akik megelőző feltárást végeztek területen. A zsugorított testhelyzetben eltemetett, a csontozat és fogazat alapján mintegy negyvenes évei környékén elhunyt férfi maradványaira, a késő neolit kori, a tiszai kultúrába tartozó településrészlet fellelése közben találtak rá.
oznor
A Szarvasi Arborétum északi részén egy rendezvényközpontot épül majd, ezért tevékenykednek a Kovács-halomnak elnevezett területen a múzeum munkatársai.
Maga a régészeti lelőhely Szarvas egyik legfontosabb lelőhelye, kiemelten védett, őskori leletekben igen gazdag. A halmot először 1655-57 környékén említik az írott források, hivatalosan azonban csak 1875-76 táján írnak róla, mint régészeti lelőhelyről. A lelőhelyen legutóbb 2015 őszén végeztek feltárásokat, melynek során a jelenlegi ásatáson előkerült jelenségekkel megegyező korú temetkezéseket és teleprészletet tártak fel a lelőhely északi részén – adta hírül közleményében a múzeum.
A 2019-es ásatás színhelye a késő neolit kori tell-jellegű teleptől délre található, ahol a központhoz tartozó egyik, úgynevezett külső településrészletet sikerült megfigyelni a szakembereknek. Mint írják, a régészeti jelenségek felső szintje a mai felszínhez mérten mintegy 40-50 cm mélyen jelentkezett először.
A településrészlet némileg sűrűn, két-három méterenként gödrökkel tagolt, melyekből viszonylag sok kerámia-, állatcsonttöredék, illetve az egykori házakra utaló patics- és tapasztásdarabok kerültek elő. A gödröktől délre sikerült az egykori felszínre épített, oszlopszerkezetes ház öt-hat cölöphelyét is feltárni. Két objektumból, egy-egy karcolt díszű, jellegzetesen késő neolit kori kerámiatöredék is napvilágra került, melyek alátámasztották a feltárt településrészlet korát.
A cölöphelyektől nem messze egy jobb oldalára zsugorított, 40 év környéki, 160 centiméter magas férfinak a sírját tárták fel a régészek. A rétegtani megfigyelések, valamint a megbolygatott leletek alátámasztották, hogy a vázat utólag ásták el a településrészleten. A késő neolitikum időszakában általános szokás volt a halottakat a település egy lakott területen kívül eső részébe elásni. A váz mellett nem találtak maradandó mellékletet.
A telep kapcsolatrendszerére mutatnak a gödrökből származó, viszonylag nagyszámú, pattintott, kovából és obszidiánból készült kőeszközök töredékei is. Gazdaságukra és gazdálkodásukra a növények őrléséhez használt tenyérnyi nagyságú dörzskövek, halcsont és a nagyszámú kagylók utalnak. Az utóbbit magas fehérjetartalma miatt nagy mennyiségben gyűjtötték, s ették.
