Biharugrán lelt örök nyugalomra az „elfeledett” szabadságharcos

Nedeczky István Balaton-felvidéki, Zala megyei földbirtokoscsaládba született, a legelfogadottabb adatok szerint 1832. március 22-én, de vannak, akik szerint 1831-ben. Tehát 16-17 éves volt, amikor kezdődött az 1848/49-es forradalom és szabadságharc. 1848 augusztusában, amint csak lehetett, beállt nemzetőrnek a Zala megyei seregbe. A Dráva menti védővonalban szolgált, amikor megindult Jellasics horvát bán a seregeivel hazánk ellen.

Először nemzetőr, majd honvéd lett

Később Pestre vezényelték, nemzetőrből honvéd lett, hadnagyként, majd főhadnagyként szolgált előbb a 10., később a 13. honvéd zászlóaljban. Részt vett a téli hadjáratban, zászlóaljával ott volt az 1849. február 5-ei branyiszkói ütközetben is, melynek sikere megteremtette a dicsőséges tavaszi hadjárat lehetőségét. A tavaszi hadjárat után beosztották a 7. huszárezredhez, ahol immár huszár főhadnagyként szolgált, egészen a világosi fegyverletételig, amit követően Komárom várába húzódott vissza, ahol Klapka 1849. szeptember 6-án alszázadossá nevezte ki a 6. (Würtemberg) huszárezredhez.

Bár Komáromban – a 6. huszárezred kapitányaként – tette le a fegyvert, nem kapott kegyelmet, közlegényként besorozták az osztrákok, és Észak-Itáliába vezényelték. Huszonegy keserves hónapot töltött ott, 1851-ben édesanyja váltságdíj fejében váltotta ki a szolgálat alól.

Két vonalon is kötődött Deák Ferenchez

Nedeczky István két vonalon is kötődött Deák Ferenchez, a haza bölcséhez. Ugyanis édesanyja nemeskéri Kiss Emma volt, akinek nagybátyja volt Deák Ferenc. Édesapja pedig, Nedeczky Lajos zalai szolgabíró, földbirtokos gyerekkori barátjának mondhatta Deák Ferencet. István édesapja korán elhunyt, a családot Deák Ferenc vette pártfogásba, a támogatás sok mindenre kiterjedt.

Visszatérve az 1850-es évek elejére: Nedeczky István hazatért balatonedericsi birtokára – ahol van egy rezidencia, amit az ott történt öngyilkosságok és gyilkosság miatt a környékben szellemkastélyként tartanak számon, és Fekete-kastélynak neveznek –, és elkezdte élni az életet, kártyázott. Amikor feleségül vette a Somogy megyei gyulai Gaál Konstanciát, akkor édesanyja úgy gondolta, hogy ha a fia megházasodik, majd meg is komolyodik. E házasságból két lányuk született: 1856-ban vagy 1857-ben Ferike – aki azért lett Ferike, a Ferenc lányváltozata, mert már a születése előtt eldöntötték, hogy Deák Ferenc előtt tisztelegve Ferenc lesz a neve –, valamint 1858-ban Emma, aki 23 évet élt csak.

Később sem nyugodott heves vérmérséklete

Hiába a család, a kártya szenvedélyként továbbra is megmaradt, amire lassan ráment a házassága is, és 1859-ben már válni készült. A heves vérmérséklete sem nyugodott. 1860-ban Nedeczky Istvánnal szemben lakhelyelhagyási tilalmat is elrendeltek, mert részt vett egy, a császár elleni tüntetésen. Az 1861. évi országgyűlés alatt sorra alakultak a megyékben a honvédsegélyegyletek, az elnyomorodott honvédek segélyezése címén. Ezen egyletek valódi célja azonban az volt, hogy nyilvántartsa és összetartsa azokat a tiszteket, akik egy esetlegesen szerveződő felkelő hadseregben részt vehetnek.

Később, amikor feloldották a lakhelyelhagyási tilalmát, Pestre ment, és egy függetlenségi szerveződés élére állt. A szervezkedők tábora két részre oszlott, voltak, akik a függetlenséget Kossuth Lajossal, voltak, akik nélküle képzelték el. Nedeczky István az előbbi vonalhoz tartozott, akiknek megbízásából el is utazott Kossuth Lajoshoz Torinóba, valamint Párizsban is járt. E kiutazással kapcsolatban azonban az volt a legjelentősebb, hogy az olasz kormánnyal szerződést kötöttek például 20 ezer fegyverről. Az olaszok pénzelték is a szervezkedőket, és úgy volt, hogy hadat üzennek a Habsburg Birodalomnak – és akkor Magyarországon is elindulhat a felkelés.

Kötél általi halálra ítélték, de nem hajtották végre

A szerveződés azonban lebukott. Csak 1918-ban, tehát csaknem 60 év múlva derült ki, hogy Asbóth Lajos volt honvéd ezredes osztrák ügynök volt – és a függetlenségért titokban harcolók pont őt bízták meg a tervek elkészítésével, amit ő átadott az osztrák titkosrendőrségnek. A lebukás tehát nem volt véletlen, Asbóth Lajos 10 ezer forintért árulta el honfitársait. A szervezkedést három-négy nap alatt felszámolták 1864-ben, ráadásul pont március idusán. Letartóztatták Nedeczky Istvánt, valamint testvérét, Jenőt is. Egy évig tartott a per, 1865 januárjában Istvánt kötél általi halálra ítélték.

Szoboszlai Zoltán elmondta, hatalmas szervezkedés folyt a háttérben, a pénz és a diplomáciai háttér is biztosított volt. Az összeesküvés jelentősége abban áll, hogy ez ébresztette rá arra az osztrákokat, hogy a magyarokkal való kiegyezést nem lehet elkerülni, szükség van rá.

A halálos ítéletet nem hajtották végre, majd a büntetést megváltoztatták, Nedeczky Istvánt 20 év nehéz vasban letöltendő várfogságra és nemessége elvesztésére ítélték. Az olmützi várban raboskodott. Érdekesség, hogy a foglyokat érkezéskor megborotválták, ami ellen István nagyon hadakozott, azt mondta, inkább vágják el a nyakát, mint hogy elveszítse szűz szakállát, bajuszát – persze megborotválták. A vasban töltött hónapok nyomait élete végéig magán viselte, látszott a bilincs nyoma a lábán és a csuklóján is.

1866-ban, a felirati csaták közepette, bizonyára az országgyűlés hangulatának befolyásolására Nedeczkyék büntetését internálásra enyhítették. 1866 vége felé szabadlábra helyezték őket „becsületszó mellett”, de még Olmützben kellett maradniuk. Fogságukból 1867-ben térhettek haza, a koronázás alkalmából hirdetett amnesztia következtében.

Három cikluson át volt országgyűlési képviselő

Ahogy Nedeczky István lányairól és feleségéről, úgy róla is gondoskodott Deák Ferenc. A kártya megmaradt szenvedélyként továbbra is. Ferraris Arthur festménye, a Tarokkparti meg is örökítette Nedeczky Istvánt, hogy Jókai Mórral, Sváb Károllyal, illetve a mindenkori miniszterelnökkel, akkor Tisza Kálmánnal zsugázik. Nedeczky István 1869-től három cikluson keresztül volt országgyűlési képviselő, és ezzel egyidejűleg közalapítványi főtiszt is. Meggyőződéses szabadelvű volt, és ennek a pártnak rendíthetetlen tagja. 1878-tól 1906-ig az Országos Honvédegylet elnökeként és irodafőnökeként működött, és úgy hívták, hogy a honvédek atyja.

Pesten, a József körúton élt, és otthonát az 1848/49-es forradalom és szabadságharc múzeumának is tekinthették, ahol rengeteg emléket halmozott fel. Többek között ott volt az Olmützben viselt bilincse, valamint az a kendő, amit Csányi László – az 1848/49-es szabadságharc vértanúja – a kivégzése napján hordott, majd az ítélet végrehajtása előtt megtörölte a homlokát és kérte, hogy adják át barátjának, Deák Ferencnek. Ezt a kendőt Deák Ferenc idős koráig őrizte, majd 1874-ben az unokaöccsének, Nedeczky Istvánnak ajándékozta. Ez a kendő később a geszti Tisza-család birtokába jutott.

Lánya, Ferike miatt került Biharugrára

Nedeczky István idős korában került Biharugrára, a szilaspusztai kastélyba, és remek barátságot ápolt a szomszédokkal, a Tiszákkal. No de miért került Biharugrára? Nedeczky István lánya, Ferike 1875-ben hozzáment az ugrai földbirtokos Bölönyi Józsefhez. Kuriózum az is, hogy Deák Ferenc soha nem fogadott el semmilyen ajándékot, de azt az értékes ékszert, amit rajta keresztül küldött Erzsébet királyné, Sissi Ferikének az eljegyzés alkalmából, igen. A sajtóban ez a hír nagy szenzációt jelentett akkoriban. Különlegesség az is: az az ismert festmény, amit Than Mór készített a haza bölcséről, a ’30-as évek elejéig a szilaspusztai kastély éke volt.

A Szilaspusztán kelt gyászjelentés szerint Nedeczky István 1908. szeptember 3-án este 10 órakor, élete 77. évében hunyt el. A Bölönyi család kriptájába temették el, amit a második világháborút követően leromboltak. A család többi tagjához hasonlóan az ő hamvai is a községi temetőbe kerültek. Szoboszlai Zoltán elmondta, a sírhelyet most újíttatja fel az önkormányzat – hogy ezzel is méltó módon emlékezzenek többek között az „elfeledett” forradalmárra, szabadságharcosra.