Vendégek a tengerpartról: két kacagócsér bukkant fel Kardoskúton

A kacagócsér Magyarországon rendszeres, de csak kis számban előforduló kóborló. Általában a tavaszi időszak végén és a nyáron jelenik meg. A XIX. és a XX. században, egészen 1955-ig még költött is hazánkban. Örvendetes módon, 68 év után újra volt egy költésük, mégpedig a mórahalmi Nagyszéksós-tavon, ahol két fiókát nevelt fel egy pár – olvashatók érdekességek a nemzeti park honlapján.

Idén május közepétől ismét elkezdett nőni a kacagócsér-megfigyelések száma az országban. A közelmúltban Kardoskúton is megjelent két példány. Mivel a hímek és a tojók egyformán néznek ki, így nem tudják, hogy egy pár volt-e. Június 8-án hajnalban a sóstói állattartóteleptől keletre, egy gabonatábla fölött vadászgattak. Ez nem szokatlan, ugyanis a többi csértől eltérően a kacagócsérek a táplálék tekintetében nem kötődnek szorosan a vízhez, sokkal kevesebb halat fogyasztanak. Többnyire repülő rovarokkal, szitakötőkkel és egyéb egyenesszárnyú repülő rovarokkal táplálkoznak, de békákat, akár kisebb rágcsálókat is elkapnak.  

A Kardoskúton felbukkant madarakat még másnap, napfelkelte után is megfigyeltük, tehát az éjszakát valószínűleg a Fehér-tavon töltötték.

A kacagócsér az Antarktisz kivételével minden kontinensen elterjedt faj, de sehol sem gyakori. Európában a mediterrán és az északi tengerpartokon egyaránt költ. A kontinens belsejében rendszerint szikes tavak mellett bukkan fel, de időnként halastavak mellett is megfigyelhető.