Üdv itthon – visszatértek Kiscsákóra, örömteli múltidézésre - galériával, videóval

A csipkebokrokkal, akác- és diófákkal szegélyezett kiscsákói bekötőúton nagy volt a forgalom vasárnap: érkeztek az idei, immáron 9. találkozójukra a közigazgatásilag Orosházához tartozó Kiscsákó volt lakosai, az elszármazottak, a bármilyen kötődéssel e kis közösséghez tartozók. Az eltelt majd egy évtized alatt mindenki megjegyezte ezt a szeptemberi dátumot és idén is sokaknak volt részük az újralátás örömében.

A világ zaját kiszűrve, a rohamtempót lelassítva, az egykori ifjúság ma már párjára, néhol gyermekekre, unokákra támaszkodva, a fájdalmakat felejtve érkezett Kiscsákóra az emlékezés, a jó beszélgetés, a viszontlátás reményében.

Kiscsákóiként az összetartozás erősítése volt a célja minden résztvevőnek.

Kiscsákó kastélya tárt kapukkal várta a találkozó résztvevőit

Az egykor szebb napokat látott Geist Gáspár kastélyának az "ezermestere", az épületegyüttes szomszédságában élő Füzes Mikós tárt kapuval és tárt karokkal várta a kiscsákóiakat.

Akadt látnivaló bőven a csipkerózsika álmát alvó birtokon, aminek a csendjét csupán Bodri csaholása zavarta meg – ő ott a vagyonőr, az egyszemélyes jelzőrendszer és igaz ami igaz, remekül végzi a dolgát!

Hírportálunk munkatársa éppen akkor járta körbe a vadregényes területet, amikor megérkezett az egykori tanítói lakásba Csankovszki György felesége kisebbik fia kíséretében. Ők egykori otthonukban nosztalgiáztak kicsit, majd visszatértek a gyülekezők közé, ahol a szintén Kiscsákóhoz kötődő Nagy Lajosék köszöntötték a találkozó résztvevőit.

A pulton kacsazsíros kenyerek sorakoztak, azzal csillapíthatták éhségüket és limonádéval a szomjukat a résztvevők, ahogy azt tették hajdan a majorságban, a tanyavilágban.

Kiscsákói találkozók és teremtett értékeik

– Az első találkozón, 2016 őszén mi se gondoltuk, hogy ennyi éven át lesz igény ezekre a találkozókra. Látva az érdeklődéseteket, mi igyekeztünk ezeket az alkalmakat minél színesebbé tenni: avattunk iskolánk tiszteletére emlékművet, megjelent Kiscsákói emlékek címmel könyv, volt kiállításunk a tanyasi használati tárgyakból, a tanyasi mulatságokon használt hangszerekből, Emlék a kiscsákói tanyavilágnak címmel közösségi oldal készült, ahol ma már több mint félezer fotó látható. Az évek során megtaláltuk a kiscsákói hős katonának a sírját. A Magyar Nemzeti Múzeum munkatársai felfigyeltek négy olyan kiscsákói értékre, amiket elvittek és bemutattak a Magyar Menyasszony című nagy sikerű tárlatukon – kirándulást is szerveztünk és közösen megnéztük a fővárosi kiállítást. Egy életre szóló élményt jelentett ez az út is a közösségünknek. Kondoros értéktárába is bekerült néhány kiscsákói fotó. És ez csak töredéke az eltelt kilenc aktív év gyümölcsöző együttműködésének civilekkel, kutatókkal – hangzott el az összegzésben.

– Az idősebbek kérésének tettünk eleget idén: legyen itt, Kiscsákón a találkozó! Többen úgy fogalmaztak: menjünk még egyszer haza! Itt vagyunk, itt lehetünk – fogalmazott köszöntőjében Nagy Lajosné, aki azoknak a szülőknek és nagyszülőknek a gyermekeiről, unokáiról is megemlékezett, akik Kiscsákóhoz való kötődésükkel napjainkban is öregbítik e településrész hírnevét.

A találkozón szervezőkként elköszöntek Nagy Lajosék, ám a közösségtől nem búcsúztak, a folytatásban átadják a stafétát a fiatalabbaknak.

A kastélymakettek készítőjét, Szűcs Pált is emlegették

Szűcs Pál makettkészítő, aki fantasztikus kitartással, kézügyességgel menti meg az utókornak gyufaszálak segítségével a magyarországi romos kastélyokat, s tette ezt a kiscsákóival is, így adva tudtára a világnak, hogy milyen kincs rejtőzik a fákkal, bokrokkal benőtt birtokon. A következő kiszemelt a szintén szebb napokat megélt kondorosi Batthány-Geist kastély, aminek már elkészültek az oldalfalai, látható egészében a kastély, következik a belsőtér kialakítása.

Ahogy a kiscsákóiakat és a makettkészítő mestert ismerjük, ennek a településrésznek, e vidéknek és a kastélyuknak a története folytatódik tovább.