Koszorús Oszkár könyvtárosi éveiről mesélt az orosháziaknak

Könyvtárosból díszpolgár címmel hirdetett eseményt az Orosházi Justh Zsigmond Városi Könyvtár. A könyvtár alapításának 75. évfordulójához kapcsolódó rendezvényen a neves helytörténészt eddig jórészt ismeretlen oldaláról mutatták be: visszaemlékeztek könyvtáros éveire – ez az ajánlás csalt nagyon sokakat a könyvtárba kedden. A hallgatóság megtudta, hogy van egy ember, vagyis Oszkár, aki 58 év és 8 hónapot dolgozott a könyves szakmában. De az is kiderült, miként vált egy majdnem vasutasból a könyves szakma jelesévé Koszorús Oszkár.

Pótszékeket is el kellett helyezni, annyian kíváncsiak voltak a köztiszteletnek örvendő helytörténész, kutató, könyvesboltos, könyvtáros élménybeszámolójára és a beszélgetésre.

A könyves szakma jelese Koszorús Oszkár

Koszorús Oszkár életművéből kevésbé ismert az a 8 év (1963-1971), amit könyvtárosként végzett Orosházán. Az ő személye viszont fontos a helyi könyvtáros szakma számára és munkája által válik ismertebbé a helyi kultúrának az az időszaka.

– Itt vagyok itthon – és ez a legfontosabb. Minden Orosházához köt. A születésem, a gyermekeim, két lányom születése, a munkám. És itt érzem jól magamat – kezdte a történetmesélést. 

1963. január 13-án érkezett új munkahelyére Oszkár. Az Előd utca 3. alatt volt az akkori könyvtár. Dr. Müller Jenő ügyvédé volt az ingatlan, kinek fia a világhírű szociofotós, Müller Miklós. Ma már mindez történelem.

Koszorús Oszkár elárulta, édesapja ajánlására olyan szakmát keresett, ami nyugdíjas éveire biztonságot teremt. Az est vendége színes sztorikkal emlékezett vissza arra, az ajánlás ellenére miért nem lett postás, de vasutas se.

Nem vasutas, hanem könyvtáros lett

– 1960-ban érettségiztem, a 64 éves találkozónk a napokban volt. Azt gondoltam, sportoló leszek. De rájöttem, ez nem az én utam. Édesapám elméletét követtem, jelentkeztem a vasútnál. De kiderült, hogy színtévesztő vagyok. Ekkor hallottam, a könyvesboltban van felvétel. Becsei Sándor, a vezetője, végül felvett szervezőnek. A könyvtárosok gyakran bejártak a könyvesboltba, én előzékenyen kiszolgáltam őket s amikor kaptak egy státuszt, arra gondoltak, én megfelelő lennék kollégájuknak. Igent mondtam és nem bántam meg – mesélte Koszorús Oszkár.