9 órája
Felért a legveszélyesebb csúcsok egyikére, a Matterhornra dr. Csirkés Zsolt
Megmászta a világ tíz legveszélyesebb hegycsúcsa között számontartott Matterhornt a békési kötődésű dr. Csirkés Zsolt a közelmúltban. A svájci-olasz határon magasodó Matterhornt több ok miatt is az egyik legveszélyesebb hegynek tekintik.
Zsolt már több mint nyolc éve via ferratázik, bár sokáig nem gondolta, hogy egyszer a Matterhornra is eljut majd. A via ferrata egy sziklákon át vezető mászóút, vasalt út, amelynek megtétele során a hegymászó biztosítókat, drótkötelet és befúrt segédeket használ, hogy biztonságos körülmények között feljusson a csúcsra.
Matterhorn: legendás hegy, számos veszéllyel
– Bár magamat sosem tartottam és most sem tartom hegymászónak, sokkal inkább természetszerető- és kedvelő embernek, egy idő után mégis elkezdtem azon gondolkodni, hogy jó lenne feljutni komolyabb csúcsokra, így értem fel kétszer, egyszer normál, egyszer pedig sziklagerincen (Stüdlgrat) Ausztria legmagasabb csúcsára, a Grossglocknerre hegyi vezető irányításával. Kétszer feljutottam Szlovénia legmagasabb csúcsára, a Triglavra is. Magyarországon pedig szinte valamennyi via ferrata útvonalát bejártam, sok helyre sógorommal, a szintén békési kötődésű Nagy Szabolccsal mentünk el – szólt hobbijáról dr. Csirkés Zsolt, aki elárulta, a Matterhornt már régebben is gyakran nézegette. A hegyet egyébként sokan onnan is ismerhetik, hogy a Toblerone csokoládé csomagolásán is a legendás csúcs szerepel.
csomagolásán is a legendás csúcs szerepel.
– Ekkoriban egyáltalán nem akartam odamenni, még ötletként sem merült fel. Azután, ahogy egyre többet kezdtem el olvasni, mégis kezdett megfogalmazódni a gondolat, hogy ha lesz lehetőségem és energiám, mégis megpróbálom – tette hozzá.
Az olasz oldalt tűzték ki célul
Az idei évre azután megérlelődött a terv, és Babcsán Gábor túravezető, magyar extrém szikla- és hegymászó koordinálásával meg is kezdődött a felkészülés. Gábor nagyon komoly helyeken mozgott, a legendás magyar hegymászóval, Erőss Zsolttal is járt több expedíción.
– Megterveztük tehát, hogy Gábor biztosításával augusztus végén megmásszuk a Matterhorn olasz oldalát. Ez a rész nehezebb, mint a svájci oldal, ugyanakkor a helvét rész túlzsúfolt és viszonylag gyakori a szikla- és a kőomlás. Az olasz oldal stabilabb, kevesebben másszák, ellenben nagyobb mászótudást igényel.
Félezer áldozatot követelt a hegy
A Matterhorn az elmúlt 150 évben mintegy 500 áldozatot követelt. A hegyen a csúcsszezonban gyakoriak a viharok, de könnyű megközelíthetősége vonzza a tapasztalatlan hegymászókat, ami számos veszélyt rejt magában.
Dr. Csirkés Zsolt Babcsán Gábor vezetésével nagyon komoly felkészülés után vágott neki a kihívásnak. Rengeteg próbamászást végeztek a Pilisben, a Budai-hegyekben, ahol Zsolt elsajátította a csomózást és a kötélbiztosítást.
– Néha azt éreztem, hogy nem biztos, hogy kell ez nekem, de be kellett látnom, hogy egy ilyen útnak csak így, ilyen felkészültséggel szabad csak nekivágni – fogalmazott Zsolt, akit csak tovább ösztönzött, hogy júliusban feleségével jártak a hegy svájci oldalán, és szállásukról premier plánban látták a Matterhornt.
– A túrát egyhetes időtartamban határoztuk meg, mert egy csúcs elérésekor nagyon fontos, hogy jó időablakban, kedvező időjárási viszonyok között másszunk – folytatta az elbeszélést Zsolt.
És jött a róka...
Az első nap az olasz Dolomitokban próbamászást terveztek, úgy, hogy közben bivakolnak, vagyis a szabad ég alatt alszanak. Az első éjszaka a békési kötődésű férfi óriási üvöltésre riadt, Gábor kiáltott fel, éjfél körül ugyanis megmarta egy róka a talpán. Négycentis vágás és vérző seb maradt az állat után. Azonnal indultak a kórházba, hiszen a róka akár veszett is lehetett. Kérdésként merült fel, hogy tudják-e majd folytatni az utat. Az ellátás és kötözés után a Matterhorn közelében, egy völgyben kialakított kempingben ütötték fel főhadiszállásukat, Zsolt pedig úgynevezett akklimatizációs körre indult, hogy szervezete szokja a szokatlan magasságot. Így közel 3000 méterig jutott fel, és szerencsére közben Gábor állapota is javult, így elindulhattak a csúcs felé.
Gleccserhasadás, mínuszok, csillagos ég
Hajnalban vágtak neki az útnak, első állomásuk a 2802 méteren fekvő Abruzzi hütte, hegyi menedékház volt. Némi pihenés után azonban folytatták tovább a mászást, és legközelebb már a Carrel hütténél álltak meg, 3830 méteren. Az előzetes hírek arról szóltak, hogy a hüttét éppen átépítik, mégis volt lehetőség arra, hogy a hegymászók itt megszálljanak. Magában az épületben azonban nem volt már hely, így egy sziklapárkányon bivakoltak.
– Nagyon sok hegymászóval találkozunk ezalatt, sokan közülük sikertelenül tértek vissza, mert hóesésbe keveredtek, és nem volt náluk hágóvas, de volt olyan, aki azért fordult vissza, mert rosszul lett, szédült – tette hozzá. – Mi a hütte peremén található párkányon letáboroztunk. Ettünk néhány falatot, majd jól bebugyoláltuk magunkat a hálózsákunkba, három réteg ruhát öltöttünk magunkra. Ekkor nulla fok körül járt a hőmérséklet, de hajnalra fagyni kezdett, mínusz 5-6 fokig süllyedt a hőmérő higanyszála. Aludni azonban nem nagyon sikerült, az éjszaka hangjai, így a félelmetes gleccserhasadás zaja ébren tartott minket. Kicsit ugyanakkor kárpótolt a gyönyörű csillagos ég. Egy kis szendergést követően világosban indultunk tovább, mert a nagyobb csoportokat magunk elé engedtük. Ilyenkor csak a legszükségesebb felszerelést visszük magunkkal, nekem ez kicsit túl jól is sikerült, mert a fejlámpát sikerült ott hagynom.
Hét óra folyamatos mászás után érték el a csúcsot
Mint elmondta, gyönyörű időben másztak, ami azért is fontos volt, mert, ahogy említettük, előző nap esett a hó.
– Gábor 30-50 méterre a csúcstól előreengedett, most is lúdbőrözök, ha eszembe jut a pillanat, amikor megláttam a csúcsot és az ott elhelyezett keresztet – idézte fel a történteket Zsolt. – 4476 méterre, egy olyan csúcsra sikerült feljutnom, amit a hegymászók többsége is elismer, igazi mászóteljesítménynek tart.
Gábor és Zsolt egyébként 7 óra folyamatos mászás után érték el a csúcsot, és viszonylag gyorsan indultak is lefelé, hiszen az ereszkedés legalább olyan fontos és veszélyes feladat, mint a hegyre való feljutás. Nehezítette a helyzetet, hogy besötétedett, Zsolt fejlámpája pedig a Carrel hüttében maradt, így Gábor világított, illetve Zsolt a telefonja zseblámpájával próbálta ugyanezt. Mindez így nem volt zökkenőmentes, a békési kötődésű férfi az egyik ereszkedéskor úgy odavágta a sziklához a sípcsontját, hogy azon jókora duzzanat keletkezett. Még jó, hogy nem tört el, hiszen ebben az esetben biztosan menteni kellett volna helikopterrel. A Carrel hüttében szálltak meg ismét a csúcstámadás után, de az a reményük gyorsan szertefoszlott, hogy aludhatnak valamit, mert egy hegymászót, bár ráterítették a túlélő fóliát, hangosan rázta a hideg egész éjjel.
Másnap sikeresen lejutottak az Abruzziig, ahol már jólesett az olasz tészta és a pihenés. Zsolt pedig munkahelyén egy kis relikviasarkot is berendezett később a túra emlékére, amit fotók, a bakancsa és egy, a Matterhornról származó szikladarab alkot.
Dr. Csirkés Zsolt névjegye
Dr. Csirkés Zsolt a békési 2. számú Általános Iskolába járt, ahol 1989-ben végzett.
Nagyon szerettem az iskolai életet, különösen a sporttal kapcsolatos tevékenységet, bár sem kiemelkedően tehetségesnek, sem ügyetlennek nem számítottam. A sportolás azután találkozott a természetszeretettel. Szüleim ma is Békésen élnek, és nagyon sokat kirándultunk hazánkban és a környező országokban, nagyon megszerettem az erdőket és a hegyeket.
Zsolt ezután Békéscsabára, a Rózsa Ferenc Gimnáziumba került, ahol elkezdett szertornázni. Később elvégezte a Körös Főiskolát, majd a Testnevelési Egyetemet. 2004-től 2010-ig testnevelő tanárként dolgozott egy budai középiskolában, a Budapesti Egyetemi Katolikus Gimnáziumban, amit élete egy legmeghatározóbb időszakának tart. 2010-ben a Testnevelési Egyetemre hívták tanítani, majd ezt a munkáját megtartva három éve belépett a honvédség kötelékébe, Szentendrén testnevelő tisztként tevékenykedik.
