Mindent lehet! Megrajzolták Sík Ferenc rendezői pályafutását

Zalai Mihály, a Békés vármegyei közgyűlés elnöke elmondta: Békés Vármegye Önkormányzatának elsődleges feladata a terület- és településfejlesztés, ám belefogtak egy ilyen projektbe is, igyekeztek a Békés vármegyéhez ezer szállal kötődő Sík Ferenc munkásságát bemutatni, megrajzolni a pályaívét a Mindent lehet! című kiadványban.

Békéscsabán született, vezette a Gyulai Várszínházat

Ismertette, miszerint Sík Ferenc 1931-ben Békéscsabán született, a városban nevelkedett, 1973 és 1994 között pedig művészeti vezetőként irányította a Gyulai Várszínházat. Kiemelte, hogy munkássága nem csak a Gyulai Várszínházra volt jelentős hatással, működése az egész Kárpát-medencére kihatott, a magyar színházi világ fontos centrumává tette Gyulát. 

A Mindent lehet! című kiadvány Sík Ferenc rendezői munkásságát vette górcső alá

Elmondta, hogy az önkormányzat kapott támogatást a Mindent lehet! – Szemelvények Sík Ferenc rendezői munkásságából című kiadvány elkészítésére, amelynek szerzői között van Dancs László és Baranyainé Imre Julianna, a szerkesztői feladatokat pedig Baranyainé Imre Julianna látta el. A szerkesztésben az A-TEAM Kreatív Ügynökség vállalt szerepet. Fontosnak mondta, hogy a Sík család rendelkezésre bocsájtotta a családi fényképalbumot, így abból is tudtak szemezgetni, illetve sokat kutattak a gyulai és az orosházi könyvtárban. A kiadvány elkészítését támogatta

• a Kulturális és Innovációs Minisztérium,
• illetve Békéscsaba, Pécs és a főváros II. kerülete.

A kiadvány bárki számára elérhető

Zalai Mihály, a Békés vármegyei közgyűlés elnöke hozzáfűzte, hogy egyelőre nem jelenik meg a kiadvány nyomtatásban, viszont Békés Vármegye Önkormányzatának honlapján bárki számára elérhető, letölthető és elolvasható.

Rengeteget tett a magyar dráma ügyéért

Sík Ferenc Kossuth- és Jászai Mari-díjas rendező, érdemes és kiváló művész, a Nemzeti Színház örökös tagja – emelte ki Baranyainé Imre Julianna. A szerkesztő hozzátette, hogy egy 106 oldalas kiadvány született, majd arról beszélt, hogy milyen elvek mentén állították össze a kötetet. Bár több verzióban is gondolkodtak, úgy döntöttek, hogy azokat az értékeket igyekeznek megmutatni, amelyeket teremtett, jelezni, hogy mennyit tett a magyar dráma ügyéért. Sosem volt benne a fősodorban, azaz voltak olyanok, akik nála komolyabb figyelmet érdemeltek ki, pedig nem is tettek annyit, a hozzáértőknek azonban hiányzik.

A Nemzeti Színház jelentette pályafutása csúcsát 

Néptáncosként indult, vezette a Magyar Állami Népi Együttes tánckarát, illetve a szólótáncosa is volt. 1963-ban, 32 évesen szerzett rendezői diplomát. Pályafutása Egerben kezdődött, majd Pécsre szerződtették, ott töltött másfél évtizedet, a pályafutása csúcsa pedig a Nemzeti Színház volt. Említették úgy, mint aki megújította a magyar operettet. A magyar dráma került az érdeklődése fókuszába, a határon túli szerzőket is felkarolta. 1973 és 1994 között irányítása alatt a Gyulai Várszínházban 82 darabot mutattak be – ezek csak a klasszikus színpadi művek –, ezek közül 51 volt kortárs. 1995-ben Budapesten hunyt el, halála váratlan volt és megdöbbentő is egyben. 

Töménytelen mennyiségű anyagot gyűjtöttek össze

A kutatás során a tényekre igyekeztek szorítkozni, fellapozták a korabeli nyomtatott sajtót. Töménytelen mennyiségű anyagot gyűjtöttek össze az elmúlt években, amelyek egy későbbi kutatás számára kiindulópontként szolgálhatnak. Az interjúkat találták a leghitelesebbnek, mivel azokban beszélt arról, hogy mi volt a hitvallása, mi volt egy-egy darab esetében az elképzelése. Vallotta, hogy közönség nélkül nincs színház, félre tudta tenni a kritikákat, számára az volt a lényeg, hogy legyen néző az előadásokon. Bár a művészvilágban a nagy bohém képe maradt meg róla, azt próbálták a kiadványban megmutatni, hogy milyen értékeket tett le az asztalra.