A roma holokauszt áldozataira emlékeztek Békésen

Stixné Barakkó Györgyi, a Társadalmi Esélyteremtési Főigazgatóság dél-alföldi igazgatója beszédében hangsúlyozta, a vészterhes időkre emlékeznünk kell, a borzalmakból pedig kötelességünk tanulni. Mint mondta, tisztában kell lennünk azzal, hogy a tisztelet hiánya mit okozhat.

Az ember békeidőben hajlamos mindent természetesnek venni: azt, hogy van egy szerető családja, van egy otthona, nincs üldözve: – Sajnos nem mindig volt ez így. Hétfőn azokra emlékeztünk, akik egy gyilkos, antiszemita rendszer áldozatai lettek – fogalmazott.

Hozzátette, a gonosz mindig is létezett, a kérdés csupán az, hogy teret adunk-e neki. Hagyjuk-e hogy hatalma legyen felettünk akár azzal is, hogy elfordítjuk a fejünket, ha valakit a bőre színe vagy a származása miatt támadás ér – mondta a szakember, majd nyomatékosította: a legfontosabb az élet, amelyet meg kell védenünk mindenek felett. Az életet a gondterhelt, a reményvesztett idők közepette és a mostanihoz hasonló békési világban is védeni kell.

Katona Csaba, a Történettudományi Intézet tudományos munkatársa Roma holokauszt az oktatásban címmel tartott előadást. A szakember számos szempontot figyelembe véve mutatta be, hogy miként lehet ezt a nagyon fájdalmas témát tanítani a magyarországi iskolákban.

– Különösen nehézzé teszi mindezt, hogy sokan a mai napig nem tudják, milyen szörnyűségek történtek, második pedig elfordítják a fejüket – tette hozzá. A tudományos munkatárs számos nézőpontot ismertetett, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni a tanítás során.

A délelőtti eseményt Surman László missziós igazgató igéje zárta. A megemlékezés délután az I. és II. világháborús emlékműnél folytatódott, ahol Vámos Zoltán alpolgármester mondott beszédet, amit koszorúzás és végül mécsesgyújtás követett.