Kacsák

Különleges élményben volt részem minap, munkába menet. Az egyik gyulai jelzőlámpás kereszteződésnél várakoztam éppen a zöldre, amikor az előttem lévő zebrán egy kacsamama jelent meg tucatnyi kiskacsájával. Szabályosan akart átkelni a kacsacsalád, amitől minden várakozó sofőr meghatódott, és egy emberként fogtak össze annak érdekében, hogy biztonságosan átkeljenek a szárnyasok. Hiába váltott a lámpa, és mehetett volna mindenki a dolgára, ráadásul a reggeli, rohanós csúcsidőszakban voltunk, mégsem mozdultak az autók sehová, amíg a kacsák az úttesten totyogtak. Volt olyan sofőr is, aki kiszállt, és óvatosan terelte őket a biztonságos zöldterület felé. Nem tudom, hogy hová tartott kacsamama a sok aprósággal, de mi mindent megtettünk azért, hogy biztonságban célt érjenek.

Jó volt látni és megtapasztalni ezt az összefogást. Bízom abban, hogy nemcsak az a maroknyi ember reagál így egy ilyen szituációban, akikkel aznap várakoztam a lámpánál, hanem minden autós így cselekszik az állatokért. A példa követendő, és figyelemre méltó, különösen manapság, amikor az emberek sokszor még egymásra sem figyelnek oda, nemhogy néhány apró szárnyasra. Ezek a kacsák ráadásul a gyulaiak életének részei, hiszen a város több pontján jelen vannak, még az Élővíz-csatornától és a Csónakázó-tó környezetétől távolabb eső parkokban és tereken is. Kedves látványt és élményt nyújtanak kicsiknek és nagyoknak egy városi séta idején, és még a kedvetlenül munkába haladók arcára is csalnak egy-egy mosolyt. Vigyázzunk rájuk továbbra is!