Gyermeknap

Ismét túl vagyunk egy gyermeknapon, amikor legféltettebb kincseinket és egyben jövőnk zálogait ünnepeljük. Bár a szülők minden napja a gyermekeikről szól, ez a nap mégis egy kicsit más, mint a többi. A szokásonál még nagyobb figyelem irányul ugyanis a csemetékre, akiket számos programmal és meglepetéssel halmoznak el ilyenkor. Visszaemlékezve saját gyermekkoromra, én akkoriban egyfajta pót születésnapnak tekintettem minden évben május utolsó vasárnapját.

Ma már én is édesanyaként igyekszem ezt az időpontot különlegessé tenni a lányaim számára. Idén ez nálunk főként magában az együttlétben merült ki, hiszen a hétköznapokban és gyakran még hétvégén is annyi felé megyünk, ahányan vagyunk a családban. Nagy ajándék tehát mindannyiunknak egy-egy olyan nap, vagy akár teljes hétvége, amit igazán együtt tölthetünk. Persze az apró meglepetések sem maradtak el, mégis az élményekkel teli hatalmas séták, a családi ebéd, majd azt követő közös szieszta, valamint a délutáni fagyizás maradnak talán a legemlékezetesebbek az idei gyermeknapi hétvégénkből. A hétvégén túl pedig abban reménykedem, hogy idén nem csak ez az egy-két nap szólhat nálunk a közös időtöltésről, hanem sikerül még néhány "külvilágot kizáró" hétvégét szerveznünk. Mert a gyermekéveket tényleg nem lehet visszahozni, és minden kincsünket csak egyszer látjuk felnőni. Arra bíztatok tehát minden szülőt, hogy hozzám hasonlóan határozzák el: az év végéig minél több hétvégét családi programmal töltenek.