Mozogjunk!

Az utóbbi időben mondhatni nagyon leengedtem a mozgás terén. Egyrészt a tél miatt, hiszen még annyit sem jártam a hideg hónapokban gyalog és biciklivel, mint nyáron vagy ősszel, másrészt pedig azért, mert egymás után jöttek a családban a betegségek, és persze engem is mindig megtalált az aktuális vírus. Olykor hetekig nyomtam az ágyat, és ha végre kicsit jobban voltam és kimozdultam, akkor is egyből autóba ültem.

A fentiek eredménye az lett, hogy mára úgy érzem, minden izmom le van tapadva, és egy palacsintatészta kikavarását, vagy egy ágyneműhúzást is komolyabb megpróbáltatásnak érzek. Ennél a pontnál döntöttem úgy, hogy ideje változtatni. Persze a nem számítógép előtt, vagy tanulással, illetve házimunkával töltött időm igen kevés, mégis kötelező jelleggel beiktatom a mozgást. Kicsiben kezdem, először csak heti háromszor-négyszer fél óra séta, és némi itthoni torna a cél. Ha pedig ezeket sikerül rendszeresíteni, és az időbeosztásban is jól manőverezek, akkor igyekszem majd bővíteni a mozgásteret.

Ugyan még alig kezdtem el a sétákat, és a pár perces tornákat, máris lényegesen jobban és erősebbnek érzem magam. A palacsintasütés már-már meg se kottyant, és egy nagyobb séta végére sem fáradtam el. A jó eredmények pedig tovább ösztönöznek arra, hogy még véletlenül se hagyjam el magam így többé, és a mozgás kötelező eleme legyen a napjaimnak. Ami pedig még a javulásomnál is többet jelent az az, hogy a mozgásnak köszönhetően a családdal is több időt töltök, a nagy séták ugyanis közösek. Így lehet testileg és lelkileg is egyszerre karban tartani magunkat. Ajánlom mindenkinek!