Szemfelszedés

Mit sütsz kis szűcs, tán sós húst sütsz, kis szűcs? Ez az aktuális nyelvtörőm, mert leérett a meggy. Addig jól szólt az is: egy meggymag, meg egy meggymag, az két meggymag. A szűcsös nyelvtörő akkor jutott eszembe, amikor tegnap Pál Miklósnéval, a Békés Megyei Népművészeti Egyesület elnökével beszélgettem. Ott vannak a Budai várban, a Mesterségek Ünnepén. Bemutatva a Békés vármegyei szűcshímzés élő hagyományát, mely szerepel a szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzékében.

A fiatalabb korosztályból sokan csak onnan tudnak a gombkötőről, a kádárról, a bodnárról, bodnárról, hogy van ilyen nevű ismerősük. A csigát és a haluskát egyre kevesebben ismerik, miként a tészta ízesítésénél a brindzát. Nekünk, idősebbeknek az a dolgunk, hogy a hagyományokat megőrizzük, ápoljuk, továbbadjuk. A Békés Megyei Népművészeti Egyesület minderre jó példa. Szinte egész nyáron táborokat tartottak sok kézműves mesterségben. Épült csempekályha, kemence, készültek cserépedények a fazekaskurzuson, a népi ételek táborozói pedig a töltött káposztát, halászlevet és füstölt csülkös bablevest varázsoltak az edényekbe.

Mi, idősebbek emlékszünk arra, hogy volt Csabán esernyőjavító, szemfelszedő. A félreértés elkerülése végett, utóbbinak a hölgyek nejlonharisnyáját kellett meggyógyítani. Amikor viszont kijöttek benne az utcára a lányok, a mi szemünket is. Szóval, ha a népművészeti egyesület szemfelszedőtábort indítana, jelentkeznék. Hátha jó lesz még valamire. Átképzéssel akár kefekötő is lehetek.