Tiszta sor

Terjed egy humoros, vagy annak vélt mém a neten, ami elmagyarázza a nőknek, mit jelent pontosan a fociban a les. Eszerint a támadó a vásárló, aki zárás előtt igyekszik bejutni az üzletbe, hogy ruhát vegyen (gólt lőjön), de az eladók ezt nem szeretnék. Ők a védők, akik az ajtónál állnak. Ruha csak pénztárca (labda) fejében lehetséges. Ha a nő átjut a védők (eladók) falán és odakiabál a barátnőjének, hogy dobja utána a tárcáját, akkor van lesen.

Szép hasonlat, bár nem minden nő nyom sprintet a butikok legfrissebb kínálatáért, másrészt (EB, VB idején) mi is átlátjuk a szabályokat, sőt, nagyjából ismerjük a focis szakkifejezéseket. (A kötényt és a medvepuszit biztosan). Ha beazonosítottuk, ki milyen színű mezt visel, tudunk tiszta szívből szurkolni, kritizálni, reménykedni, esetleg nem a torkunk bánja, hanem a körmünk.

Én például mind a tízet lerágtam (nem volt rajta gél), amikor a skótok ellen játszott a válogatottunk. Jól esett az utolsó pillanatban rúgott gól, Csoboth Kevin örömkönnye, de még jobban esett volna, ha tegnapelőtt a portugálok sem lazulnak le, és tovább csorgunk a legjobb tizenhatba, még akkor is, ha az egyik legkeményebb, legyőzhetetlennek vélt ellenféllel találjuk magunkat szemben. A tanulság az, hogy a legtisztább sor saját erőből, Fortuna segítségére nem szorulva bejutni az elitbe. Mindenesetre emelt fővel távoztunk, a bravúr pedig legközelebb sikerülhet. Tudjuk már, hogy az éjjel soha nem érhet véget...