Ultibaki

A félreértések tárháza végtelen. Nemrég volt László-nap, és kora reggel már jelzett a Facebookon a Messenger – már ilyeneket is tudok –, hogy üzenetem érkezett. Nyemcsok Zoltán küldte, én meg boldogan írtam vissza, örülök, hogy gondolt rám az öcsém. Délután csörgött a mobil, az öcsém volt. Felköszöntött a névnapomon. Mondtam neki, hogy köszönöm, már reggel is olvastam az üzenetét. Azt mondta, ő ilyet nekem nem írt. Hamar kiderítettem, hogy egy barátom volt, őt is Nyemcsok Zoltánnak hívják.

Az egyik vasárnap reggel üzenetet kaptam a nem okos telefonra. Büszkén mondom, hogy van már okos is, de annyira ravasz, hogy mindig mást mutat, mint amit akarok. Bizonyára a pufi ujjaimmal rosszul kezelem. Ilyenkor mérgemben a fiókba teszem, és előveszem a régi, nyomógombost.

Szóval erre jött üzenet Kokó barátomtól, hogy „ulti a Sport-kettőben háromnegyed kilenckor.” Annak rendje-módja szerint bekapcsoltam a tévét, és néztem a Sport 2-t folyamatosan, minden volt benne, csak ulti nem. És hogy miért gondoltam, hogy ultit közvetítenek? Szerintem, ha a pókert adják, az ulti is legalább annyira sport.

Amikor Kokóval László-napon köszöntöttük egymást, mondtam neki, hogy nem láttam a Sport 2-ben. Ő meg azt válaszolta: pedig ott voltunk, és kellett volna egy ember, mert az egyik ultipartnernek közbejött valami. Kiderült, a csabai Sport 2 vendéglátóhelyről van szó.

Mindezeket csak azért meséltem, hogy leírhassam: ilyenek azért történnek, hogy évek múlva is legyen miről sztorizni.