Villámcsapás

Leégett ház, a kapunál virágok. Az emlékezés virágai. Minden bizonnyal villám csapott szombaton éjszaka az egyik kondorosi, Rákóczi utcai épületbe, ahol feleségével és lányával élt Leszenyiczki Mihály, akit a városban mindenki ismert és szeretett. A környéken élők két olyan hatalmas csattanást hallottak, amilyet még soha, tudták, valahol baj lesz.

Leszenyiczki Mihály, aki tudomásom szerint 78 éves korában hunyt el, csaknem 20 évvel volt idősebb nálam. Nagy büszkeséggel töltött el, hogy Leszinek hívhattam, a fiatalok Misi bácsinak szólították. Ha lakodalomba mentünk a kultúrba vagy a Napsugárba, mindig reménykedtem, hogy az ő zenekara játszik, emlékszem milyen jó hangulatot teremtettek. Leszi a zenélést tragikus haláláig nem hagyta abba, rendezvényeken játszott szintetizátoron és énekelt.    

Villámcsapásként ért a hír, hogy elhunyt, a mentők mindent megtettek érte, de már nem tudták újraéleszteni. A tűz kitörése után feleségével és lányával kimenekült az égő lakásból, és amikor biztonságban tudta szeretteit, visszament a házba. Azért, hogy megpróbálja eloltani a tüzet, de sok kondorosi úgy tudja, hogy emellett próbálta menteni az értékeket is, többek között a hangszereit. A családja és a postási munkája mellett ugyanis a hangszer volt az élete.

Tó-partyra és Szent Iván-éji felvonulásra, vidám mulatságra készültek a kondorosiak jó ideje. Múlt szombaton tartották volna, de a várható vihar, villámlás miatt e hét péntekjére halasztották. Leszi, Misi bácsi, sajnos, már nem lehet ott.