Őszelő

Nehezen lopakodik be az életembe a fázós életérzés, hogy egyszer csak itt legyen a hideg, nyirkos őszi idő. Olyan szép a mostani átmenet. Ám a hétvégi, Fehértó napon elhangzott, hamarosan megváltozik a természet arca, ha majd beköszönt az őszies idő, akkor északról megjelennek térségünkben a darucsapatok Finnország, Svédország területeiről.

Én egyelőre még fecskéket látok, meg sziporkázó napsütést, ami felmelegíti az ember szívét-lelkét a kicsit hűvösebb reggelek után.

Nem tudom, milyen volt a csillagok együttállása szeptember 21-én, de sokunkban ott volt a „mehetnék” érzése. Civilek és egyéb közösségek, szervezetek úgy érezték, itt a remek idő, nosza, programozzunk a szabadban! Aki egyébként is a sportért rajong, az jótékony céllal futhatott, hagyományos úszóversenyen állhatott rajtkőre, de a bringások is úgy döntöttek, vagy csapatosan, vagy egyénileg a kilométerek gyűjtéséhez kiváló ez a hétvége.

Megadatott számomra olyan helyszíneken is a jelenlét, ahol a város zajától elvonulva, a természet csendjére hangolódhattam sokakkal. Arcunkat a Nap felé fordítottuk, megéltük a pillanatot. Energiákat gyűjtöttünk magunkba. Jártam olyan rendezvényeken, ahol a közösségi erő ad olyan korosztálynak is aktivitást, amit otthon, a négy fal között nem biztos, hogy megélhetne az egyén.

Tiszteletreméltó mindazok munkája, akik erőt, időt, pénzt se sajnálva szerveznek, levezényelnek olyan rendezvényeket hétvégente, ahol a helyi és a vonzó programkínálatra a messzebbről érkezők is elégedetten emlékeznek majd, és alig várják az ismétlést, vagy a folytatást.