Árvízmentes lakóhely

Akkor látok vizet, amikor én akarok. Akkor mártózok meg a hűs habokban, ha úgy tartja a kedvem. Akkor megyek nagy vizek mellé, amikor magam döntök erről. Ez bizony az én szeszélyemtől függ. A természet szeszélyeinek szerencsére nincs kitéve az én lakókörnyezetem árvizek idején (se). Azt gondolom, szerencsések vagyunk itt, a Dél-Alföld szegletében.

Igen, néha hiányzik egy nagy(obb) víztömeg, például 40 Celsius-fokos nyári kánikulában. De ha már a földrajzi adottságaink ezt nem biztosítják, nosza, utazzunk néhány kilométert és a Duna, a Körösök, a Tisza megadják számunkra is a vízben strandolós, a gátoldalon bringázós, a rakparton andalgós, vagy a vízpart lépcsőin dumcsizós élményt.

Bezzeg most! 

Ebben az áradásoktól zengő hírfolyamban a látvány meggyőz arról, jó helyen élek én. Nem a homokzsákolástól tartózkodok, hanem attól a mennyiségű víztömegtől, ami megmutatja évről évre, mire képes az ereje. Azon a környéken bizony a víz az úr. Szívszorító és félelmetes, máshol meg izgalmas  a látvány.

A természet teszi a dolgát – ahogy az árvízi védekezők tömege is. Mi, akik beérjük itthon a gyopárosi tórendszer meg a homokbányák naplementés látványával, a nádas susogásával, el se tudjuk képzelni, milyen idegtépő, izgalmas napokat élnek át az áradások közvetlen környezetében élők. Féltik életüket, értékeiket, miközben sok segítővel vállvetve, higgadtan teszik a dolgukat, ahogy azt a szakszerű árvízi védekezés megkívánja tőlük-értük.

Tiszteletre méltó az elszántságuk, a kitartásuk, az összefogásuk.