Mesélj még!

Mirr-Murr kandúr kalandjai, Rémusz bácsi meséi, Lolka és Bolka, Manócska és Tádé, Frakk és a többi régi mese... Ma is mosolyt csal az arcomra, ha ezekre gondolva eszembe jutnak a mesékhez fűződő élményeim. A családi legenda szerint amikor megpillantottam este a TV Macit a fekete-fehér képernyős Kékes nevű televíziónkon, a kedvenceimet vártam csendben. 

Csak szólok: A TV Maci először 1963. április 15-én jelent meg az Magyar Televízióban. Hihetetlen!

És az én nagy kedvencem, Mazsola, nos ő is már 55 éves. Ő, a kis duzzogó malac, az imádott bábfilmem. Ezeket a nosztalgikus élményeimet, emlékeimet a népmese napja hozta elő belőlem. Mert olvasok programokról, mesélő gyerekekről, rajzaikon megjelenő kedvenc mesefiguráikról (ők már nagyon más meséket néznek, hallgatnak, látnak).

A Magyar Olvasástársaság azzal a felhívással fordult 2005-ben mindazokhoz, akiknek fontos a népmesék fennmaradása és a mesékben élő bölcsesség továbbhagyományozása, hogy csatlakozzanak a kezdeményezéshez: szeptember 30., Benedek Elek születésnapja legyen a népmese napja.

Azóta óvónők, pedagógusok, könyvtárosok, mesével foglalkozó szakemberek, meseszerető gyerekek és felnőttek megjegyzik ezt a napot.

Megkülönböztetett tisztelettel fordulnak mind a magyar, mind más népek meséi felé. Ez is a cél: elevenítsék fel a mesemondást, hallgassák meg egymás legkedvesebb meséit, emlékezzenek meg mesemondóinkról, mesegyűjtőinkről.

A mese örömforrás, a megfelelő pillanatban megkapott mese olykor egész életünkre kihathat. Meséljünk még! Sokszor, sokat!