Ne csak ünnepnapon

Ünnepelek napok, sőt, hetek óta. Invitálnak az állatok, vagy az idősek világnapjához kapcsolódó rendezvényekre. Vagy olyan intézményekben hallgatom a méltató szavakat, ahol a gondoskodó hozzáállás alap. Ahol a szerető odafigyelés által válik működővé a kölcsönös megbecsülés.

Látom az önzetlen segítőket, az önkénteseket, akik például a menhelyeken sok felelőtlen állattartó után és helyett kénytelenek azt a munkát elvégezni, ami egy felelősen gondolkodó embertől, gazdától bizony elvárás volna. Éppen ezért nagyra értékelem azok munkáját, akik mások hanyagságát igyekeznek kompenzálni szerető odafigyeléssel, vagy adományaikkal. Ám az állatok is napi törődést igényelnek. Sokszor nyilatkozzák az illetékesek: jók a kampányok, a figyelemráirányító világnapok, de a szürke hétköznapokból több van. Akkor se feledkezzünk meg róluk.

S ha már a világnapoknál tartunk... Az idősekre is napjainkban jobban és gyakrabban fókuszálunk. Összejövetelek, találkozók, köszöntések, közös ebédek, vacsorák, zenés programok összehozzák a szép korúakat. Látok boldog arcokat, itt harsányságot, máshol csendes, el- vagy meghúzódó jelenlétet.

Hazánkban minden 5. emberre igaz az idős jelző. Ők azok, akik betöltötték a 60. életévüket. Persze lehet háborogni, hogy ez nem is igaz! Az az idős, aki annak érzi magát...

A lényeg, hogy a szép kor mellett is igény, hogy szeretve legyen az ember. Azt kívánom, a család, vagy az ellátórendszer, vagy a baráti társaság odafigyelése, a gondoskodó szeretet (függetlenül az októberi idősek világnapjától) mindenkinek adja ezt meg. A mindennapokban is.