Máig ragaszkodnak a szülővárosukhoz a Papp testvérek

– Elsőként Németországban álltak munkába, mégis Dévaványán telepedtek le és indítottak vállalkozást. Miért tértek vissza szülővárosukba?

– A főiskola mellett gyakornokként kaptunk lehetőséget Csabával németországi munkavégzésre, ami remek esély volt a szakma mélyebb elsajátítása mellett nyelvtanulásra, tőkeszerzésre és kapcsolatteremtésre is. Valamivel több mint egy évet töltöttünk külföldön, de már eleve úgy utaztunk el, hogy tudtuk, itthon, családunk és barátaink közelében akarunk vállalkozást alapítani. Bár ott talajtakaró díszcserjékkel foglalkoztunk, hazatérve a kereslet miatt az egynyári növények vonalára tértünk át, később pedig bővítettünk cserjékkel, örökzöldekkel és különböző szezonnövényekkel.

– Miként boldogultak Dévaványán? Saját erőből építkeztek, vagy volt segítségük?

– Az egyhektáros területünk, amin a mai napig tevékenykedünk, már megvolt, amikor hazatértünk, szüleink vették korábban. Ezt eredetileg szántónak tervezték, de mérete és adottságai miatt jobban illett rá az általunk megálmodott kertészet. Persze az indulás döcögős volt, hiszen eleinte nem volt áramunk és vizünk sem, és csak szakaszokban tudtuk megépíteni fóliáinkat is. Két ötvenméteressel kezdtünk, ma már kilencet működtetünk 3000 négyzetméteren, ezek mellett egy 2500 négyzetméteres szabad területen is dolgozunk feleségemmel, Ildikóval és testvéremmel, Csabával főállásban, illetve néhány részmunkaidős segítőnkkel.

– Miért éppen a kertészetet választották hivatásuknak?

– A területünk ugye már adott volt, amihez kapcsolódott egyfajta szerelem is a szakma iránt, hiszen már az iskola mellett is saját készítésű sátrunkban ültettünk növényeket. Mivel kollégisták voltunk, így hétvégente ültettünk, majd hétköznapokra a szüleinkre bíztuk a veteményünket. A termést – paprikát, paradicsomot és káposztaféléket – magunk árultuk a piacon, majd felnőttként tértünk át a virágokhoz.

– Lényegében egy igazi családi vállalkozást építettek fel. Hány esztendő alatt valósították meg mindezt?

– Mondhatni most lettünk nagykorúak, hiszen 2002-ben indítottuk ezt az egészet a testvéremmel, később csatlakozott hozzánk a feleségem. Ma már adott területünk nagy ­részét kihasználjuk, amihez ragaszkodunk is, bővítésén nem gondolkozunk. Inkább modernizálásán munkálkodunk, hogy minél hatékonyabbak lehessünk. Ebben nagy segítségünkre van korábbi, német tapasztalatszerzésünk, ahol sok apró, mégis praktikus technikát sajátítottunk el. Egyik például az ültetés közbeni kéztartás volt, aminél meglepő módon a legtöbben alapból a bonyolultabbat alkalmazzák, hiszen keresztben nyúlnak át a palántákért, holott jobb oldalról elvenni azokat sokkal egyszerűbb és gyorsabb is. Gyakorlati helyünkön még azt is kiszámolták, hogy ezzel napi másfél órát „spórolhatunk”. Hasonlóképp volt ez a fóliák közötti kerékpáros közlekedéssel is, amivel egy év alatt kétheti gyaloglást úszhat meg a dolgozó.

Családban maradhat a vállalkozás

Papp Tibor beszámolójából kiderült, 13 éves, idősebbik fiuk, Boldizsár már velük együtt kertészkedik, saját kedvtelésből neveli zöldségpalántáit, melyek között különleges erős paprikák is vannak, de kilencévesük, Soma is szívesen tölti idejét a fóliák között. Így egyre inkább bízik abban, hogy később gyerekei viszik tovább, amit felépítettek. Hozzátette, ehhez persze fontos a jól összehangolt munka, amiben jelenleg Ildikó a helyi értékesítést, kapcsolattartást végzi, ami mellett ültet és tűzdel is. Emellett Csaba is teljes erőbedobással dolgozik, és a vetéssel, szállítással összefüggő kérdéseket is mindig együtt vitatják meg. Az országos kapcsolattartás pedig Tibor feladata, aki saját maga szállítja növényeiket még az ország másik végére is. Elárulta, főszezonjaikban – tavasszal és ősszel – éppen ezért az sem meglepő, ha egy hét alatt 2882 kilométert tesz meg fuvarozás közben