Keresztesek lázadása volt a Dózsa György-féle parasztfelkelés

Sáfár Gyula, a Magyar Nemzeti Levéltár Békés Vármegyei Levéltárának igazgatója elmondta, hogy az 1514-es, 510 évvel ezelőtti eseménysorozat Dózsa György-féle parasztháborúként került be a köztudatba, több Békés vármegyei vonatkozása van, például ezen a vidéken is keresztülvonult a sereg. Az elmúlt években rengeteg vadonatúj ismeretet tártak fel azzal kapcsolatban, hogy mi is történt. Kiemelte: a történelem nemcsak az uralkodókról, hanem az egyszerű emberekről is szól.

A jobbágyság szabad költözése a középkori Magyarországon

A 13. század közepétől válik egyre konkrétabbá, hogy kik is a jobbágyok, ekkortól a mozgási, költözési szabadsággal rendelkező parasztokat nevezték ki, és a 14. századra alakult ki a jogilag is egységes jobbágyság – mondta előadásában Gulyás László Szabolcs történész. A jobbágyság társadalmi helyzete a középkor végére differenciálódott, és a 15. század végén a magyar népesség 95 százalékát jobbágyok alkották.

Hozzátette, a szabadság zálogát jelentette a jobbágyok számára, hogy ha nem voltak elégedettek a helyzetükkel, akkor elmehettek. Ez egy eszköz volt számukra, hogy kiállhassanak az érdekeikért. Vannak olyan oklevelek, amelyek jobbágyköltözésről születtek, de csalóka a kép, mert akkor keletkeztek ilyen dokumentumok, ha törvényt sértettek. Vélhetően a legtöbb esetben törvényes módon zajlottak a jobbágyköltözések.

Háromféle szabálytalanság fordulhatott elő: az, hogy elhurcolták a jobbágyot, hogy megszökött, hogy visszatartották. Zsigmond (1387–1437) időszakától egyre gyakoribbá váltak a törvényszegések, és a 15. század közepétől volt, hogy fel is függesztették annak lehetőségét, például munkaerőhiány vagy háborúk miatt. Tévhitnek mondta, hogy a nemesek ellenezték a jobbágyköltözést, és hogy ez így volt 1514-ben. A mohácsi vész, 1526 után lehetetlen volt helyben tartani a jobbágyokat.

Minek nevezzük az 1514. évi eseményeket és milyen következményei voltak?

C. Tóth Norbert történész elmondta: Dózsa György úgy került be a szabadságharcosok közé, hogy nem is volt az. Az, amit Eötvös József 1847-ben írásában megrajzolt róla, nem fedi a valóságot, és Márki Sándor sem nézett utána a források hitelességének teljesen. Arról, hogy mit is tudunk Dózsa Györgyről, hozzátette: nem tudni, mikor született, nem tudni, hogy nézett ki, oklevelekben Székely Györgyként említik, történetírók szerint nándorfehérvári végvári katona volt.

Hozzátette: Bakócz Tamás esztergomi érsek február végén, március elején érkezett meg a pápai bullával, összehívták az országgyűlést, megtárgyalták a kezdeményezett keresztes hadjárat ügyét. Ennek előzménye, hogy a törökök elfoglaltak 1512-ben három várat, aminek ellentételezéseként immár másfél éve egy haderő sorakozott fel délen, várva a török újbóli támadását.

Hangsúlyozta: tévhit, hogy több tízezren lehettek a Dózsa György-féle seregben, nagyjából 7300 emberről lehetett szó, és mentek jobbágyok mellett városi polgárok, kisnemesek is, hiszen a meggazdagodás lehetősége is benne volt egy keresztes hadjáratban. A felkelést nem lehet, de nem is kell szerinte ideologizálni. Arra sincs igazából válasz, hogy miért lázadtak fel, sokan voltak sok helyről, a korábbi sérelmeik pedig összeadódhattak. 

Mivel a mozdítható katonákat pont elvitték portyára, a szinte üres solymosi és lippai várat elfoglalták, Temesvárnál viszont igazi csata nem is volt. Csellel elfogták Dózsa Györgyöt, a többiek pedig hazamentek, amilyen gyorsan indult ez a felkelés, olyan gyorsan le is csengett.

1514 Csabán – Költözködő és lázadó jobbágyok a középkori Békés megyében

Halmágyi Miklós levéltáros előadásában ismertetett egy 1439-es, Habsburg Albert idejéből származó oklevelet: Nadányi Márk panaszkodott amiatt, hogy a mai Gyomaendrőd térségéből elrabolták és Dévaványára vitték három jobbágyát. A 15. század a gyulai uradalom és a csabai Ábrahámffy család viszályáról is szólt, a gyulai Maróti Mátyus volt, hogy megtámadott gerendási és kétsopronyi jobbágyokat, hogy Gerláról elvitt 32 disznót. 

Egy 1488-as oklevél pedig egy pusztaföldvári zendülésről szól, a parasztok azért ragadtak fegyvert, mert megtiltották nekik a költözést, pedig megfizették a szükséges pénzt, a terragiumot. 1514-ben, január 7-én az aradi káptalan adott ki egy csabai vonatkozású dokumentumot, miszerint az Ábrahámffyak jobbágytelkeket adományoztak Radák Balázs számára, aki egy január 18-ai, II. Ulászló által kiállított oklevélben nemesi címert is kapott.

Elmondta: 1514 áprilisában keresztes hadjáratot hirdettek, a sereget Székely, azaz Dózsa György Pestről vezette. Aztán megtiltották számára a toborzást, majd a teljes hadjáratot lefújták. Egy leírás szerint Békés és Gyula környékén is jártak, egy másik szerint viszont Szeged felé mentek, és onnan fordultak keletre. Az utózöngékből, a pár évvel későbbi dokumentumokból lehet arra következtetni, hogy kinek volt igaza. Ezekben írtak szentandrási jobbágyokról, akiknek kártérítést kellett fizetniük, kamuti nemesekről, akik csatlakoztak a sereghez, Gál Ispán gyulai várnagy helytállásáról.

Dózsa György – Kultusz és történelem

C. Tóth Norbert: Dózsa György – Kultusz és történelem című könyvét Gulyás László Szabolcs mutatta be. Elmondta, hogy tudományos munkáról van szó, ugyanakkor közérthető, nem csak a szakma érti meg. Minden eredményt magában foglal, amely a témában az elmúlt években született, és kijelenthető, hogy igazából keresztesek lázadásáról volt szó 1514-ben.

Hozzátette: rengeteg közterületet neveztek el Dózsa Györgyről – a negyedik leggyakoribb –, látszólag fontos szerepet játszott tehát a történelemben, de valójában nem is tudunk róla semmit, a lázadásnak sem volt komoly következménye. Igazából azzal került be a köztudatba, hogy rákerült a 20 forintos bankjegyre, és felépítettek köré egy brandet.