2 órája
Sétarepülés helyett a halálba vitte a helikopter áldozatait
Harminc éve nem lehet megváltoztatni a megváltoztathatatlant. Az 1994. októberében történt helikopterkatasztrófa áldozatainak a hozzátartozóiban nem enyhül a fájdalom, a három évtized se gyógyítja be megsebzett szívüket. Emlékezzünk rájuk, az Orosháza és Pusztaföldvár közötti szántóföldbe csapódott helikopter utolsó 9 utasára, akik vidám társaságként szálltak fel sétarepülésre az ukrán pilótával.
Kitörölhetetlenül fekete napja tíz családnak 1994. október 22., a helikopterkatasztrófa szombatja, 14 óra 57 perc. A tragédiát egy megfeketedett, kormos, a lezuhanás pillanatában örökre megállt karóra dokumentálja. Újra és újra – ha elővesszük a Csizmadia családnál...
Felnőtt gyerekek, testvérek, édesanyák, apák, hozzátartozók, barátok három évtizede kitörölhetetlen fájdalmat hordoznak a szívükben: éppen harminc év telt el azóta, hogy Orosháza felett a sokadjára köröző, kíméletlen hangú helikopter egy szempillantás alatt elnémult, s lezuhant. Fedélzetén kilenc, az élményért, a látványért a magasba emelkedett társaság tagjai – valamennyien szörnyethaltak.
Halálba repítette kilenc utasát
A halálba repített áldozatok orosházi hozzátartozói körül a Csizmadia családból az édesanyával, az özveggyel ismét kisétáltunk az alvégi temetőbe egy éppen olyan, sziporkázóan napsütéses őszi szombaton, mint amilyen 1994. október 22. volt. A lombjukat hullató fák megsárgult leveleit lesepertük a síremlékekről, miközben a helikopterkatasztrófa hét orosházi áldozatáról hosszú hallgatásunk után csupa szép és jó emlékek törtek fel bennünk. Megidézve fiatalságukat, így emlékeztünk rájuk.
– Istenem, mennyi jó dolog történhetett volna velük s velünk, együtt az elmúlt 30 évben. Ehelyett csonka családok lettünk... – sóhajtott fel sírva Rózsika éppen úgy, mint öt éve, amikor szintén kísérői voltunk az özvegynek, a fiát is gyászoló édesanyának. Ahogy a többiek, így ő sem talál gyógyírt fájdalmára, veszteségére, szívének, lelkének a sebeire.
A helikopterkatasztrófa tíz áldozatára emlékezzünk
A napokban ünnepelte 80. születésnapját, a pékség (férje elvesztése után a sok munka segítette át a tragédia okozta traumán) kollektívája és családja meglepetéssel készült, ám akkor is az jutott eszébe: 30 éve is születésnapoztak, ami annyira jól sikerült. Boldog volt. Majd nem sokkal később már gyászolt...
– Idén már harminc éve.... és folytatnia se kellett, hiszen mi, orosháziak emlékszünk arra a borzalmas napra. 1994. október 22., szombat.
Mi, városlakókként csak a folyamatos zúgását hallottuk a gépmadárnak a város felett. Majd az egyik felszállás után nem sokkal a helikopter lezuhant, a földbe csapódva kigyulladt. A városban csend lett... A többi már történelem, a helikopterkatasztrófák egyik fekete, gyászos napjának a szomorú története. A pilóta, a hét orosházi és a két gyulai utas szörnyethalt.
30 éve nem feledjük a helikopterkatasztrófa áldozatait
1994. október 22-én 14 óra 58 perc – a helikopter lezuhant s becsapódott a Földvári út melletti szántóföldbe. Az orosházi áldozatok: Csizmadia Lajos (55 éves), Csizmadia Szabolcs (28 éves), Becsei Zsolt (14 éves), Tar Zoltán (26 éves), Varga Adél (23 éves) és Balogh Zoltán (27 éves), Kaczkóné Bere Erika (30 éves) mellett volt két gyulai sportbarát, Kempf Zsolt (26 éves) és Kempf Róbert (17 éves), akik szintén felszálltak a túlzsúfolt gépre. A pilóta is szörnyethalt, a 27 éves Nalimov Mikola.
A sétarepülésből borzalmas és feldolgozhatatlan tragédia lett. 30 év távlatából talán kopik az emlékezet, ám az áldozatok hozzátartozóiban soha el nem múló a fájdalom azóta is.
