Csak aratnának

Néhány éve egy kedves polgárőrismerősöm fogalmazott úgy, mindent meg kell tenni azért, hogy aki nem vetett, ne is arasson. Nagyon igaza volt.

Sajnos a kiskertek, a hobbikertek az utóbbi időben alaposan visszaszorultak, helyüket hol az enyészet, hol a díszkertek vették át. Azoknak akik utolsó mohikánként művelik ezeket a területeket, fontos értékeinket viszik tovább. Fontos értékeinket, hiszen Békés agrármegye, remek földekkel, óriási mezőgazdasági tudással és potenciállal. Közben persze nem szabad elfelejteni, hogy a kiskertek jelentős részében nincs áram, és ezért a vizet kézzel hordják a veteményesre. Ez különösen tavaly, amikor még hírmondóként is alig láttunk a nyáron esőt, különösen nagy terhet rótt a tulajdonosokra. Ők azonban mégis csinálták, hőségben, kánikulában, mindig. Életben tartva a hagyományokat, és megmutatva a gyerekeknek ezt a nagyon lényeges tradíciót.

Persze sajnos mindig akadnak, akik vetni nem szeretnek, de szívesen aratnának. Éppen a napokban olvastam az egyik Facebook fórumban, hogy a verítékes munkával megtermelt javakat ismeretlenek sokadjára ellopták. A posztoló már azt fontolgatta, hogy abbahagyják az egészet. Megértem őket, miközben tudom, hogy mekkora szükség van rájuk. Az elmúlt évek bizonyították, hogy az önfenntartásnak milyen nagy jelentősége lehet, ahogy annak a tudásnak is, amit birtokolnak. Így csak titokban bízom abban, hogy a pitiáner tolvajlások ellenére az érintett kerttulajdonosok folytatni fogják a kertművelést.