Negyven forint

Nem kell a kábellel bajlódni; van internet, tévé meg telefon is egyszerre; ha most azonnal megrendelem a szolgáltatást, alig pár ezer forintot kell fizetnem érte – ezekkel a reklámokkal volt tele a tévé, a világháló, illetve igazából nekem is mindenem. Aztán végre az én szolgáltatómtól is jött egy levél a csekk mellé, hogy ha a lejárt hűségidő után meghosszabbítom a hűségidőt, valamint a csekkről átállok egy másik fizetési módra, akkor havonta több ezer forintot spórolhatok meg.

A bolondnak is megéri, hát még nekem – ezzel a felindulással fordultam is be az ügyfélszolgálatra, ahonnan aztán csalódottan jöttem ki. Kiderült ugyanis, hogy amennyiben meghosszabbítom a hűségidőt, akkor a jelenlegi feltételeket kell elfogadnom, amelyek nem azonosak azokkal, amelyekkel korábban szerződést kötöttem. Ezzel pedig csak havi 40 forintot tudok megtakarítani.

De ha csekkről átállok más fizetési módra, és e-mailben küldik, hogy mit és meddig kell fizetnem, akkor azért tudnak adni egy ideig havi pár száz forintos kedvezményt. Ezt nem kértem, ugyanis manapság már sajnos mindenféle szolgáltató nevében küldenek távoli országokból csalók fizetési felszólításokat e-mailben, csekket viszont még szerencsére nem.

Azt gondoltam, hogy most kasszát robbantok, néhány perc alatt azonban világossá vált, hogy erre várni kell. Be sem fejeztem a számolgatást, hogy a havi 40 forint egy évben 480 forintot jelent, és hogy abból akár két sajtos vagy tepertős pogácsát is tudok venni a pékségben, mikor az ügyfélszolgálatos őszintén közölte, hogy szerinte nem éri meg meghosszabbítanom a hűségidőt ennyi pénzért. Csak helyeselni tudtam, hozzátéve, hogy ez még talán a bolondnak sem biznisz, hát még nekem.