Pisilő kisfiú

Kötelező körnek tudtam be, hiszen állítólag ez az egyik legjelentősebb látványossága, ezért akkor, amikor Brüsszelben jártam, megnéztem a Manneken Pis-t, azaz a pisilő kisfiú bronzszobrát. Állítólag van Jeanneke Pis, vagyis pisilő kislány is. Arra nem voltam kíváncsi.

Ugyanis a Manneken Pis is borzasztóan giccses volt számomra, és igazából nem értettem, hogy miért fotózzák, videózzák tömegek, hogy mi ebben a művészet. Igaz, azok a legendák, amelyek alapján készülhetett a bronzszobor, ellenben izgalmas történeteknek tűnnek: vagy az ellenséges katonákat vizelte le, vagy egy robbanószerkezethez vezető gyújtózsinórt.

A minap Békéscsabára is megérkezett a Manneken Pis. Nem bronzszoborként, hanem igazi pisilő kisfiúként. A gyermek egy rengeteg érdeklődőt vonzó rendezvény kellős közepén, a Jókai színház előtt, a kerékpárút melletti sövénynél pisilt. Művészetet ebben a mozdulatsorban sem találtam, a sztori pedig egyáltalán nem érdekes. Inkább egyszerű: nagyon kellett neki.

Fontos: nem a kisfiú a hibás a történtekért. Nyilván szülői beleegyezéssel tette, amit tett. Édesanyja ott volt mögötte, tekintgetett jobbra meg balra, mintha azzal bármit is takarna. Az édesanyát nem értem, aki nem tudott keresni legalább egy sikátort, egy kevésbé forgalmas helyet. Ha nyilvános vécét nem is talált, a környékben akad több vendéglátóhely is, biztos, hogy segítettek volna.

A Manneken Pis esetében – és utánanéztem, hogy a Jeanneke Pis-nél szintén – a pisilő gyermek egy medencébe végzi a dolgát. A békéscsabai pisilő kisfiú tehát akkor hajazott volna még inkább a brüsszeli alkotásra, ha egy Jókai színház előtti vagy főtéri szökőkutat talál meg. Lehet, hogy akkor már ő is kap egy bronzszobrot, édesanyja pedig biztos, hogy tapsot érdemelt volna.

A békéscsabai rendezvény kellős közepén végezte dolgát a kisfiú.