Mesélj még!

Emlékszem a vaskos mesekönyvemre: Kisgyermekek nagy mesekönyve, ez állt a borítóján. A didergő királynál kinyílt magától, olyan sokszor elolvastam. Látom magam előtt a szépen illusztrált, nagy becsben tartott kötetet. Imádtam - ó dehogy múltidő. Most, hogy ezen elmélkedem, kinyitottam a könyves szekrényt, és ott van az még most is, megbecsült helyén.

A kis gyufaárus lány: régről ez a másik kedvencem. Mert egyszer olyan mesélőtől hallottam, aki átéléssel adta elő, s közben könnyeket csalt a szemembe. Szárnyaló fantáziámmal sokszor azt sem tudtam, egy mesehőst láttam-e illusztrálva, vagy magam képzeltem el gyermekként részletgazdagon.

A kisfiamnak sokat meséltem, az esti jó éjt puszi előtt az ő fantáziája is szárnyalhatott az Oroszlánkirály, Aladdin, Pán Péter csodás világával. A már emlegetett könyves szekrényünkben ezeknek is becses helyük van, hátha majd a harmadik generáció... És igen, van ezzel feladatunk, hogy a kütyük uralta világunkban ne tévéanyu, meg az okos eszköz altassa el vibráló képkockáival a kisgyermekeket. Hiszem és vallom, az élő szónál, nincs becsesebb. Amikor a mesélő hanghordozásával, hatásszüneteivel s közben az összenézésekkel, érintésekkel, mimikával és még ezer varázslatos emberi, mesés trükkel képes lenyűgözni, elvarázsolni egy kisgyermek lelkét.

Kell a személyes érintkezés, az interakció és kellenek új mesekönyvek is, hogy a legifjabb generáció megszeresse először a képnézegetős, lapozgatós leporellókat, majd megtanulva olvasni, maga is „fogyasztója” legyen a meséknek.