Szúnyogok

Egy szúnyog kezdett óriási lelkesedéssel zümmögni a fülem körül. Apró szépséghiba, hogy ekkor még csak február végét írtuk, és kicsit korainak tűnt a vérszívó megjelenése. Annyira meglepő volt, hogy néhány másodpercig még arról is elfeledkeztem, hogy odacsapjak egyet, hátha eltűnik a kellemetlen rovar.

Lehetne nosztalgiázni, és ismételgetni, hogy milyenek voltak a régi „igazi” telek, hatalmas hóval, jéggel, csúszkálással, de egyre biztosabbnak tűnik, hogy a klasszikus hideg évszakok lassan a múltba vesznek. Az idei február például annyira meleg volt, hogy még az ország legmelegebb márciusai között is a 7. lenne. Ezen alapvetően kár is sopánkodni, vagy éppen a gázszámla miatt örülni, mert túl sok esélyünk nincs rajta változtatni.

Ijesztő lehetőség viszont, hogy kártevők sora nehezítheti majd a helyzetünket a következő hónapokban. Egyes helyeken már most gond van a rágcsálókkal, egyes szakértők kullancsinváziót jósolnak, és várhatóan a sok eső és az enyhe időjárás a szúnyogok szaporodásának is kedvezni fog.

Ezért lett volna szükség hóra és kiadós fagyokra az elmúlt hónapokban. A nosztalgia legalábbis ebben az értelemben nem önmagáért való, a kártevők elleni védekezés egyik természetes eszközét veszítettük el, reméljük csak átmenetileg. Mert itt már nem csak arról van szó, hogy szeretjük vagy nem szeretjük az enyhe teleket, vagy bosszant-e a szúnyogok csípése. Sokkal több minden múlhat az egész kérdés kezelésén, illetve megoldásán.