Filmérzés

Valamiért tele vagyunk sztereotípiákkal, nagyon sokunkban például az a kép élt vagy él, hogy a főurak, a gazdagok – tisztelet a kivételnek – dorbézoltak, csak magukkal törődtek, nagy lábon éltek, és elverték a pénzüket mindenféle értelmetlen luxusra. Persze ilyenre is volt példa, de megérne egy misét, hogy miért alakult ki ez az általánosítás. 
Eközben itt Békésben például Wenckheim Krisztina többek között megalapította a gyulai árvaházat, alapítványt hozott létre a gyulai főgimnázium érdekében, a Gyulai Nőegylet elnökeként is segítette a rászorulókat, havonta 80 szegényt támogatott, de segítette az időseket, a betegeket, a gyermekeket, a nőket. Többen nekik köszönhették, hogy gyerekkori betegségüket túlélték, megélhették a felnőttkort, majd gyermekeik, unokáik lehettek. 
Egy maroknyi, lelkes csapatnak köszönhetően ezekben a hónapokban forgatják a Békés vármegyei Wenckheim-filmet, ami várhatóan nagyon sok mindenre választ ad majd, és olyan értékeket vonultat fel, amelyek egy részének az esetében a 24. órában vagyunk. Vélhetően a Wenckheimek karitatív tevékenységéről is szó lesz majd. Arról, hogy voltak olyanok, akik tudták, hogy felelősséggel is jár, ha a sors többet adott nekik. Hogy voltak olyanok, akiknek őszintén fontos volt, hogy figyeljenek másokra, hogy segítsenek, hogy ne engedjék el a rászorulók kezét. A filmnek is köszönhetően a Wenckheimek „öröksége” reneszánszát éli, és így talán példájuk is tovább erősödik majd.