Tanösvény

A kétegyházi génállomás ünnepélyes átadóján elhangzott: sajnos világszerte drámaian csökken a biológiai sokféleség, mintegy egymillió állat- és növényfajt fenyeget a kipusztulás. Megváltozott a földhasználat, sokkal több a szennyezés, mindannyian szenvedjük az éghajlatváltozást. Szokták is mondani: a biodiverzitás csökkentésével az emberiség az élet könyvtárát égeti el. 

Magyarországon hála Istennek számos szervezet foglalkozik a genetikai erőforrások megőrzésével; a fajok túlélése és az ökoszisztémák stabilitása a tét. Téved, aki azt hiszi, hogy a maga balkonján, vagy zsebkendőnyi kiskertjében nem tehet semmit: néhány pofonegyszerű lépéssel is a jó ügyet szolgálhatjuk. Rakhatunk ki ivóhelyet a madaraknak, hagyhatjuk egy időre vágatlanul a gyep egy-egy részét, hogy a maghozó füvek és a beporzókat táplálékkal ellátó virágok kifejlődhessenek. Meghagyhatjuk a fák alatt a tápanyagot biztosító avart, komposztálhatjuk a szerves anyagokat, a különféle konyhai hulladékokat. Barkácsolhatunk rovarházikót, sünbúvóhelyet, kerülhetjük  a műtrágyák, a vegyszerek, egyéb serkentő anyagok használatát. Gyomlálhatunk kézzel; kiválóan levezeti a stresszt. 

Öröm látni, ahogy a természet üzenete eléri a legkisebbeket. Sokasodnak az élőhelybarát óvoda- és iskolaudvarok, mintakertekben, tanösvényen járnak a gyerekek. Nem kerül semmibe, mégis olyan sokat ad, ha újra felfedezzük a dédinél, nagyinál látott kertészkedési formákat.