Valami bűzlik Békéscsabán

Visszatérő kérdés számomra időről időre, hogy mi bűzlik Békéscsabán. Persze nem nappal, hogy a szagokat ne csak érezni lehessen, hanem a forrását akár látni is, hanem éjjel.  Annyira büdös van a város egyes részein, hogy képtelenség szellőztetni a lakásban sötétedés után, amikor végre egy kicsit hűvösebb lenne a nyári forróság közepén. Annyira fura szagok terjengenek, hogy például a töltőállomáson is hiába venne mintát az egyszerű autós, hogy tényleg benzin vagy gázolaj megy-e a tartályba, nem érzi.

Mit mutatnak a számok?

A légszennyezettségi adatokat vizsgálva megállapítható: nem a szén-monoxiddal, nem a nitrogén-dioxiddal, nem az ózonnal, nem kén-dioxiddal és nem is a szálló porral van gond Békéscsabán. Ezek mértéke ha nem is minden esetben kiváló vagy jó, de legalább megfelelő. Valami más áll a háttérben, valami más bűzlik a városban, időről időre.

Kutyagumi, trágya és füst

Hol kutyagumi-, hol trágyaszag, hol tömény füst árad Békéscsabán. Olyan, mintha ellepték volna a kóbor kutyák a települést, és az ebek ott végeznék a dolgukat, ahol az jól esik nekik. Olyan, mintha felszántották volna egész Békéscsabát, és persze a talaj táplálása érdekében mindenhol trágyáztak is volna. Olyan, mintha mindenhol egyszerre füstölnék a hungarikum csabai kolbászt.

Én ilyen Békéscsabát szeretnék

Szeretnék egy olyan várost, ahol a főtéren a virágok illata árad. Ahol a pékségek környékén megjön az ember étvágya a friss, meleg, puha kenyérre. Ahol a strand környékén a sajtos-tejfölös lángos illata terjed. Ahol a konditermeknél emberszag van. Nehéz, mondhatni izzadtságszagú ez a törekvés. Sokkal könnyebb becsukni az ablakot, meg fújni egy kis dezodort és parfümöt.