Fűtési szezon

Nem szeretem azt az időszakot, amikor el kell indítani otthon a fűtést. És nem csak azért, mert hűvösebbre fordult az idő. Az idei rekordmeleg nyár után már kifejezetten jól esik, hogy végre emberi hőmérsékletek vannak, ezzel együtt viszont ez azt is jelenti, hogy lassan de biztosan közeleg a tél. Jóllehet ilyenkor kellemes a meleg szobában tölteni az egyre hosszabbá váló estéket, de időnként azért szükség van a kintlétre is.

És itt kezdődnek a problémák, ugyanis egyre kevésbé szeretek ilyenkor kimenni. Ennek egyszerű oka van: nem kapok levegőt. Szerencsére nem a tüdőmmel van baj, csupán „csak” rossz kint a levegő.
A legutóbbi népszámlálás adatai szerint az otthonok közel felében vezetékes gázzal fűtenek, viszont a fatüzelés még mindig mintegy 1,4 millió lakásban kap döntő szerepet. Félreértés ne essék, nem a fával van a gond: egy száraz, kiváló minőségű tűzifa amellett, hogy kellemes meleget ad, az égése során keletkező füst sem különösebben zavaró, amennyiben jól ki van vezetve a kéményen keresztül. A baj ott kezdődik, amikor a fa helyett mindenféle mást, főleg az otthonokban keletkezett háztartási és egyéb hulladékot kezdik el az emberek elégetni a kályhájukban. A következményeket pedig látjuk és érezzük. Mivel olyan helyen lakom, ahol a környéken lakók előszeretettel választják ezt a fűtési módot, így nem marad más, mint a bemenekülés.

Tudom, többeknél nem az a kérdés, hogy jó-e a levegő, hanem az, hogy túlélik-e a telet vagy sem. Az biztos, hogy sokan próbálják valahogy lecsökkenteni a fűtési költségeiket. Persze rövid távon jó megoldásnak tűnik az, hogy mindenfélét elégetnek, de előbb utóbb a saját egészségük is rámegy majd. Akkor pedig már késő lesz.

A fűtési időszakban egyre kevésbé kapok kint levegőt.