A végén csak összeáll az elit az Eb-n

Hollandia–Románia

Elöljáróban elmondanám, hogy lenyűgözött az a hangulat, amit a szurkolók az összes mérkőzésen csinálnak, ahogy csapatuk nemzeti színeibe öltözve ünnepelnek. Nincs még egy ilyen sportág, ahol ez megtapasztalható lenne.

A románok jól tartották magukat, egygólos hátránynál is benne volt a játékukban, hogy kiegyenlítsenek. A tudásbeli különbség azonban kijött, a hollandoknál ugyanis olyan klasszisok játszanak, akik el tudják dönteni a mérkőzést. Reális eredmény született, megérdemelten jutott be a negyeddöntőbe Hollandia, de a román csapat is jó benyomást keltett, masszív és lelkes játékot láttam tőlük. Azért az érdekes, hogy a végén mindig összekovácsolódik az elit, nemcsak a Bajnokok Ligájában, hanem az Európa-, vagy világbajnokságokon is.

Ausztria–Törökország

Drukkoltam az osztrákoknak, hogy harcolják ki a kétszer tizenöt perces hosszabbítást, mert annyira jó és változatos volt a mérkőzés. Egyenlő erők küzdelme bontakozott ki, rengeteg egymás elleni párharcot lehetett látni, rendkívül harcos volt mindkét csapat, nem is emlékszem, hogy láttam-e az Eb-n két ennyire motivált csapatot. A török Merih Demiral nagy dolgokat csinált, a fejes gólját élvezettel néztem. A végén óriási védett a török kapus, megakadályozva az osztrákokat abban, hogy hosszabbításra mentsék a meccset.

Innentől nagyon nehéz megjósolni, hogy mely csapatok jutnak a legtovább, mindenesetre a pénteki Spanyolország–Németország találkozó akár döntőnek is beillik, bármelyik győzhet.