Kulcstanítás

Dögöljön meg a szomszéd tehene is, ha az enyém már megdöglött. A kocsikulcsnál azonban nincs így nálam. Nem vigasztal, hogy más is elveszítette. Az egyik közösségi oldalon láttam tegnap több fekete indítókulcsot, amit valaki megtalált, de egyik sem az enyém. Persze, én vagyok a hibás, mert nem ott keresem, ahol van. Erre még jött a feleségem is, hogy hol hagytam el. Mármint a slusszkulcsot. Jó kérdés. 

A slusszpoén még hátra van, mert egyelőre nemcsak én vagyok romokban, hanem a lakásunk is, a bújócskában a kocsikulcs áll nyerésre. Persze, Murphy szolgálatban, mikor is tűnjön el az eszköz, ha nem akkor, amikor megbeszélt időpontra, műszakira kéne vinni a kocsit. Bicskanyitogató az egész. Ezt meg csak azért mondom, mert az egyik kulcsot meglátva, már majdnem kiugrottam a bőrömből. Aztán mégis benne maradtam. Hiába hasonlított a „háza” az enyémre, a szára másmilyen volt. Megtudtam, ez a bicskakulcs. A posztban arról érdeklődött valaki, hova vigye, hogy valaki megtanítsa. 

Annyit értettem, azért hívják bicskakulcsnak, mert ugyanúgy becsukható, mint a bicska, így nem szakítja szét a nadrágzsebet, és kis helyen elfér. A kulcs betanítását nem értettem, de a szervizben megtudtam, mi is az. Ahhoz, hogy az autó beinduljon majd a nem olcsó, új kulccsal, be kell erre tanítani. El kéne vinni a kocsit a kulcsiskolába, vagyis a szervizbe, de ott áll a garázsban. Szóval, a tandíjat meg kell fizetni. Ja, és hogy miért nem veszem elő a pótkulcsot? Mert ő is igazolatlanul hiányzik.