Nincs pihi

Együtt pihengtünk, miután kilihegtük magunkat a táborozó gyerekek nyomába eredve. Ilyen élménye is van a tollforgatónak, ha meghívója vakáció idején egy gyereksereg programjára invitál 37 Celsius-fokban.

Minden alkalommal megemelem a kalapomat azok előtt, akik bevállalják, hogy heteken, hónapokon keresztül élményekhez juttatják, tartalmas időtöltést biztosítanak a gyerekeknek; meghitt percek alatt válnak egymás bizalmasaivá és együtt élik meg egy újabb nyári tábor mindennapjait. Ők a felnőttek, a pedagógusok, a civilek, az önkéntes segítők meg a diákmunkások.

Felelősség ez, nem is kicsi. Ahány gyermek, annyi személyiség, annyi sors, annyiféle neveltetés, vagy éppen neveletlenség. Összeverbuválódik egy csapat és rövid idő alatt kell kihozni a lehetőségekből a legjobbat.

Perzselhet a Nap, tombolhat a szél, zúdulhat le nyári zápor, a táboroztatónak minden helyzetben, váratlan pillanatokban is tudnia kell jó döntést hozni.

Voltam már nomád körülmények között szervezett táborban, hihetetlen, milyen ritmus szerint, s gördülékenyen és fáradhatatlanul élték a napjaikat a gyerekek; láttam klímás környezetben táborozókat, akik tudásgyarapító ismeretekért mentek. Közben hallottam gyermeki sorsokról, a sok éve visszatérők családi hátteréről s arról, hogy milyen jó, ha van nekik is esélyük, lehetőségük majd ősszel megírni a fogalmazást Nyári élményeim címmel.

Köszönet és elismerés azoknak, akik megszervezik, előteremtik az ehhez szükséges valamennyi feltételt és fáradhatatlanul együtt „vakációznak” a gyerekekkel.