Párkeresés

Manapság ritka, hogy a csabai fonóban talál egymásra fiú és lány, de lassan már az is csodaszámba megy, hogy egy éjszakai, zenés-táncos mulatságon. Nincs hova menni, hallom huszonéves lányomtól, és a korosztályától. Ahova mehetnének bulizni, onnan már kiöregedtek, a retróba pedig még nem öregedtek bele.

Marad az internet. Jó lenne olyan statisztikát látni, hogy Békésben az elmúlt években hányan jöttek össze „természetes” találkozási helyen, és hányan párkereső oldalon. Szerintem az utóbbi vezet, bár többektől hallottam, az internetes időpont-egyeztetés után a személyes találkozás csalódást okozhat. A világhálón ugyanis mindenki a legjobbat mutatja magából. Mindez csak azért jutott eszembe, mert kezembe akadt egy régi párkereső hirdetés: „Házasság céljából megismerkednék 18–23 éves elvtársnővel. Kettesben dolgoznánk a közért, a Dolgozók Pártjáért. Választ a Tanulj és taníts! jeligére a kiadóba várok.” Hogy mit értett a hirdetés feladója a „tanulj és taníts!” kifejezésen, arról nem szól a fáma. Az ilyenre mondja a lányom: „Apa, rég volt, talán igaz se volt”. És már nyúl az okostelefonért, nehogy lemaradjon valamiről, valakiről.

Akárhogy is van, házassági hirdetést már nem adok fel. Huszonhat év után szokom az asszonyt. Dolgozunk a közért, főként, ami a családot, a lányunk jövőjét jelenti. Ehhez az internetet be kell kapcsolni, és hasznunkra is van. Párt nem, pár jó témát viszont mindig találok rajta. Nem lettünk puszipajtások, de ahogy mostanság mondják: jól elvagyunk egymással.