Mazuja

Aki azt gondolja, hogy most a csabai kolbászról írok, annak teljesen igaza van. Négy napon át kedvenc étkem közvetlen közelében lehettem és ehettem. A 26. Csabai Kolbászfesztivál hozta a formáját, ahogy Zalai Mihály, Békés Vármegye Önkormányzatának elnöke elmondta, ez az ország legnagyobb házibulija. Herczeg Tamás országgyűlési képviselő egyenesen a világegyetem csodájának nevezte. Én is lebegek ég és föld között, csak annyit mondhatok, mennyei volt. Lassan pedig itt van november 30., András napja, ami hagyományosan a csabai disznótorok kezdete.

Aki azt gondolja, hogy továbbra is a csabai kolbászról írok, annak most csalódást okozok, remélem, nem túl nagyot. Kondorosi, tanyasi gyerekként a Hosszú soron nagyanyáméknál a szombat volt a tésztás nap, és ilyenkor brindzás, túrós, mákos és káposztás haluska is került az asztalra. No, és a mazujás tészta, amit eddig hiába mondtam mindenkinek, csak annyit válaszoltak rá, biztos volt ilyen is.

Szombaton Kondoroson, a Napsugárban lehullt a lepel. A haluskanapon babrilové haluskával is előállt egy csapat. No, nálunk ezt hívták mazujás tésztának. A krémes töltelékéhez hasonlít a feltétje, csak hígabb. Ami a legfontosabb, édes, és nekünk, gyerekeknek ez volt a legfontosabb szempont.

A kolbászra rá sem néztünk, szüleink, nagyszüleink örömére. Annyit viszont a kolbász tudományából megtanultunk, hogy a dorkát, vagyis a legvastagabbat csak kukoricatöréskor szabad megvágni, akkorra érik be és össze. Már amikor először megkóstoltam, azt mondtam édesanyámnak, de jó lenne mindennap kukoricát törni.