Gyógyleves

Rájött a tudomány arra, amit nagyanyám, és minden bizonnyal az ő nagyanyja is tudott: a tyúk- és csirkehúsleves nemcsak finom, hanem gyógyít is. Persze, nagyanyám a porleveseket nem ismerte, csak a kondorosi udvaron kapirgáló baromfikból készültet. A kertben szedte hozzá a sárgarépát, petrezselymet, vörös- és fokhagymát, néhány titkos gyógy- és fűszernövényt. Volt ám a levesben fehérje, vitamin és ásványianyag-tartalom. Gyógyította a gyomrot, a náthát, és sok más nyavalyát. Ha már belélegezte az ember a gőzét, tisztultak a légutak.

Olvasom, hogy nemrégiben az American College of Chest Physicians kutatói kimutatták, hogy a húsleves számos jótékony, gyógyhatású anyagot tartalmaz, például gyulladáscsökkentőt, ami enyhítheti a felső légúti fertőzéseket. Amikor megkívánok egy jó húslevest, elkezdek kicsit köhécselni, fújni az orromat. Feleségem gerendási, és szerencsére az ő nagyanyja is a forró, házi tyúkhúslevest tartotta a legjobbnak minden baj legyőzésére, az asszony pedig ezt örökölte tőle.    

Amikor gyerek voltam, és megfáztam, nagyanyám a tyúkhúsleves mellé kiegészítő terápiát is alkalmazott. Sósborszeszes kockacukrot kellett ennem. Az íze igen távol állt a húslevesétől. Nagyanyám szerintem az orvosát sem ismerte, bármi baja volt, sósborszesszel kente magát vagy itta. Ette az avas szalonnát, mert erősíti a tüdőt. Reggelente megivott két-három cent pálinkát, azt mondta, fontos a megelőzés is. Hosszú életet élt, és azt vallotta ő is: ételed az életed. No, meg a sósborszesz.