Kenyérkérdés

"Sziasztok! Nincs valakinek esetleg fölösleges kenyere? Köszönöm szépen!” Ezt a kérdést, kérést olvastam egy békéscsabai csoport közösségi oldalán, még karácsony egyik napján. Érdekesek voltak a reakciók, de a többség felajánlotta segítségét, akadt, aki bejglit is adott volna hozzá.

Akadtak, akiktől kenyér helyett hideget-meleget kapott az illető, enyhén szólva sem méltányolták kérését. Voltak, akik olyan üzleteket ajánlottak, amik ünnepnapokon is nyitva vannak. Néhányan azt válaszolták, a bejegyzést tevő írjon nekik privátban. Lehet, hogy így megoldódott a kenyérkérdés, bevallom, egy idő után nem követtem a dolgot, ugyanis más már az elhagyott jegygyűrűjét vagy az elkóborolt kutyáját kereste.

Megettem már kenyerem javát, így tudom, ha más nem is, de kenyér mindig legyen otthon. Valamit csak talál rá vagy mellé az ember. Persze, én is jártam már úgy, hogy hiányzott két tojás vagy harminc deka liszt, egy liter tej, és az asszony elküldött a boltba. Mivel ennyiért elmenni semmi kedvem nem volt, inkább a szomszédokhoz csöngettem be, és hol az egyiktől, hol a másiktól kértem ezt-azt.

Ezer oka lehet annak, ha valaki közösségi oldalon kér kenyeres segítséget. Olyan is, ami esetleg meg sem fordulna a fejünkben. Előfordulhat, hogy az illető csak azért kérte a fölösleget, hogy ne dobják ki a kukába, mert ő valamilyen célra felhasználja. Ha ez így van, odaírhatta volna. Az egészre viszont az asszonynak csak annyit mondtam: egy a lényeg, mi még mindig egy kenyéren élünk.