A nap varázsa

Huszonhét éve volt. A nagy nap. Kimondtam az igent. Azóta is ismételgetem. Naponta. Igen, drágám. A Csaba Centerben zajló esküvőkiállításon jó volt látni a fiatalokat, akik még csak most indulnak el a legalább 27 évig tartó úton. Annyiban én is hozzájárultam a kiállítás színvonalához, hogy az esküvői zakómat vettem fel a pénteki megnyitóra. A hasamnál begombolni nem tudtam, de ebből is látszik, jól tart az asszony.

Jó volt látni a fiatalok izgalmát a standoknál: mit, milyet, mennyit, hogyan válasszak? Szimpatikus volt a békéscsabai Juhász Ildinek, az egyik kiállító képviselőjének néhány mondata, miszerint a házasulandók most, időben döntsenek kedvük szerint, de aztán a nagy nap varázsának minden pillanatát önfeledten éljék meg. Akkor már nem kell azon izgulniuk, milyen lesz a dekoráció, a vőfély, a vacsora, a menyasszonyi torta. Átadhatják magukat megismételhetetlen perceknek, óráknak, ezek csak az övék.

A mi időnkben még nemigen voltak esküvőkiállítások, szájról szájra járt, hogy mi a jó helyszín, melyik zenekart, szakácsot, lakodalmi menüt érdemes választani. Mert ezek alapvető dolgok egy lagziban. Persze, a menyasszonyi ruha, a frizura, a cipő is fontos. Az ifjú párnak pedig a nászajándék. Régen az edény- és pohárkészlet, az ágynemű, vagy akár egy tévé számítottak igazi esküvői ajándéknak. Ma már egy exkluzív nászút vagy még inkább egy boríték szerzi a legnagyobb örömöt. Miként a menyasszonyi ruhánál, úgy a borítéknál is a fehér a divat. A legfontosabb pedig, ami benne van.