Nyemorek

Steigervald Jóska mondta egyszer a gyulai tanyáján több mint tíz évvel ezelőtt, hogy van egy fickó, aki éttermet nyit Gyula belvárosában. Jóska annyit tudott róla, hogy Endrőd környéki mezőgazdasági vállalkozó. Megígértem neki, utánajárok.

Nem sokkal később a kondorosi Napsugárban a szlovákok tartottak hagyományőrző disznótort. Megkóstoltam Várkonyi Tibi, hunyai barátom barackpálinkáját, és mivel Hunya közel van Endrődhöz, megkérdeztem, tud-e egy ottani agráremberről, aki éttermet nyit Gyulán. Tibi a koccintás után elmondta, van róla tudomása, mert róla van szó.

Szegény Jóskának már nem tudom elmondani, hogy Várkonyi Tibi nem endrődi, hanem hunyai, nagyon sok kondorosi kötődéssel, mely nekem szülőföldem. És ha már föld, múlt szombaton láttam egy Facebook-bejegyzést Tibiről, ahogy arat Hunya határában. Felhívtam, és megkérdeztem, a 40 fokban, szomjas-e. Csak annyit mondott, kombájnban nem iszok, de ha kiszállok végre, hozhatsz annyit, amennyit bírsz.

Kiderült, a kombájnos kép, amit láttam 2015-ös volt. Utána viszont ott van Tibi oldalán egy friss videó is, melyen Csehországban élő barátjával aratja a búzát. Mindkettőjükön látszik, hogy az aratáshoz kell a kondíció. A következő kép Tibiről, ahogy ül éttermében, a gyulai Várkonyi Bisztróban.

Több ötlete is volt, hogy nevezze el, és a Google-re is jól hasson a Gyulai Várkonyi. Ha összeolvassuk az elejét, kijön a gyulai vár. Ebből jöttem rá, hogy eddig miért nem nyitottam éttermet. Nyemcsok névvel igen bajos lenne, főleg amikor a seregben zászlós elvtársnak az jött le a nevemből, hogy Nyemorek.