Hulladékudvar

Az árok mellett heverő energiaitalos doboz, a drótkerítésre tapadt csokoládés papír és chipses zacskó megszokott látványt jelent Békéscsaba bizonyos utcáiban. Nem lehet minden egyes sarokra kukát tenni, és azt gondolom, hogy az sem segítene a helyzeten. Néhányak esetében ugyanis igaz: ha nincs ott egy kuka, amikor kiesik a kezéből a szemét, akkor az nem kerül gyűjtőbe. Előfordul, hogy olyan kerül a kukába, ami, bár kiszolgált és nincs rá szükség, mégsem odavaló: valakinek sikerült a belvárosban egy karácsonyfát nem a szemetes mellé tennie, hanem konkrétan beleállítania.

Az, hogy Békéscsabán szerdán megnyílt a hulladékudvar, hatalmas előrelépést jelent a város számára, annak tisztasága, gondozottsága tekintetében. Remélhetőleg nem a város szélén kötnek majd ki az építési törmelékek, a régi tévék vagy hűtőszekrények. Immár ezek ingyen leadhatók a Kétegyházi úton bárki számára. Persze eddig sem értettem, hogy az, aki kibérel egy utánfutót azért, hogy elszállítsa otthonából ezeket a hulladékokat, miért a város szélére viszi, hiszen a gyulai hulladékudvarban is leadhatta volna térítésmentesen. Mostantól Gyuláig sem kell menni.

Noha a lomokat, vagyis a kiselejtezett bútorokat, ágyakat és szekrényeket szintén átveszik a hulladékudvarban, megmarad a lomtalanítás. Az ilyen akcióknál eddig többször előfordult, hogy a felhívások ellenére voltak, akik szabálytalan módon kitették például a gumiabroncsokat, a kisebb-nagyobb elektronikus és elektromos berendezéseket. Ezek pedig aztán ott is maradtak, mivel nem szállították el őket. Kíváncsi vagyok, hogy a békéscsabai hulladékudvar lehetősége után hány ilyen eset lesz majd – mert az továbbra is igaz, hogy a ház elé kitenni sokkal könnyebb, mint el is vinni vagy vitetni.