Mi a titok?

Nem tudom, mi a titka a hosszú házasságnak. Akik több évtizede már kéz a kézben, vállvetve élik a mindennapokat, tőlük hallottam már megszívelendő gondolatokat.

Nagyon hálás vagyok azoknak a családoknak, akik idegenként egy-egy jeles családi évforduló alkalmával beengednek az életükbe. Van, hogy együtt sírunk és nevetünk, miközben visszaforgatjuk az idő sokszor kíméletlen kerekét.

Nincs tökéletes párkapcsolat. Ezt mindenki határozottan állítja. Van bizony tányértörés, kanálcsörgés – ahogy a közös életüket élők annyiszor elmondták már. De nem mindegy, a megoldásra milyen praktikákat használtak, miként foltozták be a megtépázott büszkeséget, hogyan dolgozták fel a csupán vélt igazukat, tudtak-e engedni a rátartiságból, a makacsságból, képesek voltak-e a haragjukat megszelídíteni... Az idő nagy úr, bizonyára volt, akiknek mindez sikerült, mások az érzelmek helyett a racionális érvelésben hittek a megoldások keresésekor.

Ettől színes a világ, hiszen mindannyian képesek vagyunk akár önmagunk, vagy éppen a szeretett párunk hatására változni, fejlődni, sok tapasztalás útján bölcsebbé válni.

A minap olvastam, egy ifjú pár azt nyilatkozta, az élménygyűjtés, a közösen megélt kalandok, amik szorosra fűzik kettőjük kötelékét. S közben eszembe jutottak a már sok évtizede házasságban élők elbeszélései. Ott a rengeteg munka, a gyerekek születése, a taníttatásuk és mindezekért a közös felelősségvállalás kovácsolta megingathatatlanná a párkapcsolatot.

Mondom, változik a világ, sokat változunk benne mi is. Párkapcsolatban, vállvetve, talán még ez is könnyebben megy.