Sam, a tűzoltó

Megszólalt a vészcsengő, és akkor sorba rendeződve, megszámolva, hogy mindenki megvan-e, ki kellett vonulni az udvarra. Bár nem sűrűn fordult elő hasonló eset, ez mégis megmaradt az emlékezetemben az általános iskolai éveimből, hiszen az akkori pletykák szerint bombariadó miatt kellett kiüríteni az épületet, nem gyakorlatról volt szó. Akkor ez kicsit viccesnek is tűnt, hiszen pont elmaradt emiatt egy dolgozat – ami így csúszott egy napot, tehát valójában nem maradt el –, de igazából nem volt az.

Mindez azért jutott eszembe, mert Sarkadon megszaporodott a vaklármák száma. Hivatalosan ezt szándékosan megtévesztő jelzésnek nevezik, és tavaly a vármegyei esetek több mint fele erről a településről futott be. Fontos, hogy különbséget kell tenni a téves és a szándékosan megtévesztő jelzés között: előbbi az, amikor a bejelentő jóhiszeműen jár el, tényleg azt hiszi, hogy baj van; utóbbi pedig az, amikor a telefonáló csak szórakozik egy-egy tűzesettel vagy balesettel.

Ez több okból is veszélyes. Egyrészt a szakemberek feleslegesen vonulnak az adott helyre. Másrészt pont emiatt lehet, hogy egy olyan helyre nem jut kellő időben kellő erő, ahol valóban szükség lenne a beavatkozásra, és egy-egy esetnél minden perc számít. A katasztrófavédelemnél nem viccelnek. Minden ilyen ügyben feljelentést tesznek, aminek a vége egyébként komoly büntetés is lehet amellett, hogy a felesleges vonulás költségeit szintén igyekeznek behajtani.

Az általános iskolai eset is jelzi egyébként, hogy vannak olyan helyzetek, amikor gyerekek szórakoznak. Azt csak mellékesen jegyzem meg, hogy bizonyos kor alatt őket nem lehet jogszabály szerint megbüntetni, tőlük nem lehet kérni a cechet. Hatalmas tehát a szülők felelőssége a kérdésben. Lehet, hogy többször kellene bekapcsolni nekik a tévében a mesét, és hallgatni, hogy Sam, a tűzoltó milyen útmutatásokat ad a rosszcsont Norman Price számára arról, hogy a tűz nem játék.