Kertészkedjünk!

Én még úgy emlékszem, valamikor nagyon régen, a nagyszénási általános iskolának volt gyakorlókertje. Akkoriban úgy neveztük. Alsósok voltunk, a veteményes szélén álldogáltunk, meghallgattuk, milyen növény milyen gondozást igényel, hogy kell gyomlálni, öntözni stb. A kapa, a gereblye nyelén a helyes fogást is megmutatták. Úgy dereng, nem volt ez nagy hatással rám kisgyermekként, de az tény, később se okozott fejtörést, ha bármilyen kerti munkánál kérték a segítségemet. A faluban mindannyian olyan házakban éltünk, ahol virágos előkertek díszítették a portákat, reggelente onnan vittük a virágot a tanítónk asztalára. Nem piacra jártunk, hanem a kert végébe, ahol leszüreteltük a szőlőt, a cseresznyét és a zsenge borsót is. Szóval: volt közünk gyerekként is a kertünkhöz.

Mostanában egyre több oktatási intézményben ismét van iskolakert. Gyerekek gondozzák, az oktatás-nevelés kiváló célterülete. A legfőbb célja, hogy a kertészetre és általában a munkára neveljen. Én meg hozzáteszem: rengeteg új ismeret, tapasztalás szerezhető a kerti munka közben.

Micsoda élmény látni a kétkezi munka gyümölcsét, a zöldségféléket zöldelleni, megérni, leszedni, megkóstolni...

De ezeken túl a szépen kialakított konyhakert, amiben megterem a környezetismereti, vagy biológia óra anyaga, egy sokkal összetettebb, többféle szerepet betöltő hely. Erősíti a közösséget és a társadalmi kapcsolatokat; pozitívan befolyásol az egészséges életmód kialakítására; megmutatható a fenntarthatóság és élménycentrikussá teszi a nevelést.