Élményeket ad át óráin Bordásné Mundrucz Csilla – podcasttal

– Hogyan készül a következő tanévre?
– Új feladatokat hoz minden tanév, így mindig van bennem egyfajta kíváncsiság. Egy nyár alatt is sokat változnak a gyermekek: nem csak testileg nőnek meg, más tulajdonágaik kerülnek előtérbe. Izgalom és várakozás is van bennem, hogy a következő tanévben hogyan tudom megvalósítani a terveimet, az elképzeléseimet.

Sarkadkeresztúron kezdett, majd Békéscsabára került Bordásné Mundrucz Csilla

– Emlékszik az első tanévére és a sarkadkeresztúri kezdetekre is? 
– Igen, élesen. Eredetileg történelem-népművelés szakon végeztem, azonban napközis nevelőként kezdtem alsó tagozaton, ráadásul pont elsősöknél. Nem tudtam hirtelen, hogy mit kell velük csinálni, hiszen nem tudtam nekik azt mondani, hogy nyissák ki a könyvet a 35. oldalon, hogy olvassák el ezt meg azt. Ki kellett próbálnom magam egy teljesen másik területen, aminek persze ugyanúgy megvolt a maga szépsége. De azért örültem, amikor el tudtam kezdeni történelmet tanítani.

– Hogyan került Békéscsabára?
– Úgy éreztem, hogy váltásra van szükségem, és 2008-ban itt, Békéscsabán kaptam lehetőséget, a családom is beköltözött. Véletlen, hogy ide kerültem, de örülök, hogy itt lehetek, a Petőfi utcai általános iskolában. Közben elvégeztem a magyar szakot is, így immár történelem-magyar szakosként tanítok.

A történelem mellé elvégezte a magyart is, mindkettőt szereti

– A történelem vagy a magyar áll közelebb a szívéhez?
– Nagyon sokáig azt mondtam volna, hogy a történelem. De felzárkózott hozzá a magyar is, bár azért hozzáteszem, az irodalmat jobban szeretem, mint a nyelvtant. Hiszem, hogy történelem nincs irodalom nélkül, és irodalom sincs történelem nélkül, kéz a kézben járnak.

– Mi a szép a történelemben és a magyarban?
– A történelemben szerintem az, hogy megismerhető, hogy miként éltek a régi emberek, és bele lehet helyezkedni abba a korba. Nem csak az a lényeg egy esemény kapcsán, hogy ekkor volt és úgy történt, nem csak a száraz tényekre kell összpontosítani. Hiszen akkor is emberek éltek, ugyanúgy voltak érzéseik, mint a maiaknak, gondolkodtak valahogyan az adott helyzetről. Ezt igyekszem átadni a gyermekeknek. Mindig arra törekszem, hogy valami érdekességet is tegyek az órába, és olyan információt osszak meg velük, ami nincs benne a tankönyvben. Persze nálam is vannak olyan korszakok, amelyek közelebb állnak hozzám, illetve olyanok, amelyek kevésbé. A magyarban? Szerintem összecseng a történelemmel. Nem azért kell egy verset, egy novellát elolvasni, feldolgozni, mert muszáj. Az a kérdés, hogy abból ők mit tudnak magukkal vinni, mit tudnak felismerni a saját életükkel kapcsolatban. Igaz, itt is vannak kötelező körök, mint a műfajok vagy a verslábak. De amikor a művekről beszélgetünk, nyitottak a gyerekek, sok példát hoznak saját életükből, és jó érzés, hogy megvan bennük, a közösségben a bizalom. Olyan, mint egy második osztályfőnöki óra.

– Kell készülnie az órákra, vagy megy minden rutinból?
– Készülök harminc év után is. Természetesen nem abban, hogy mikor volt például a tatárjárás. De készülés, keresés nélkül nem találok a tananyaghoz illő videókat, interaktív feladatokat, és arra kell időt szánni. Mert ha én unnám az órámat, akkor nyilván a gyerek is. Persze biztos, hogy nem tudok minden egyes tanulónak olyan nyújtani, ami számára a legjobb, de igyekszem, hogy a többségnek igen. És vannak is kedvező visszajelzések, amelyek erőt adnak a továbbiakra.

Biztonságos légkört nyújt Békéscsaba Kiváló Pedagógusa

– Mitől lesz kiváló egy pedagógus?
– Ez egy olyan kérdés, amelyre mindig máshogy lehet válaszolni. 1992-ben végeztem. Nagyon sok minden változott azóta. Valamilyen módon hatni kell a gyermekekre. Erre nincs módszer, itt jön képbe a pedagógus személyisége. Ha belegondolunk, akkor semmilyen eszköz nincs a kezemben, a gyerekeket vagy meg tudom nyerni magamnak vagy nem. Jegyekkel nem lehet ösztönözni. Inkább adok nekik lehetőséget a választásra, ahol lehet, például egy házi feladatnál. És akkor a tanulóban is ott van, hogy önállóságot kapott, viszont én is elérem azt, amit szeretnék, hiszem abból választott, amit én adtam. Azt tapasztalom, hogy a gyerekeknek nagyobb szükségük van a mentális támogatásra. A szeretet szóval óvatosan bánok. Inkább úgy mondom, hogy azt kell érezniük, hogy biztonságos légkört nyújtok, és akkor sok mindent el lehet érni velük.

– Hogyan fogadta a Békéscsaba Kiváló Pedagógusa kitüntetést, amelyet az előző tanév végén vett át?
– Nem kapunk lépten-nyomon elismeréseket. Örültem neki, de már annak is, hogy felterjesztett az iskola igazgatója. Egy megerősítést jelent, ami sokat számít, hogy megfelelő irányba haladok. Igyekszem mindent ugyanúgy tenni, ahogy eddig. Ha valamit nem úgy csinálok, ahogy én azt a legjobbnak gondolom, akkor az olyan számomra, mintha nem is csinálnék semmit. Azt hiszem, hogy sajnos maximalista vagyok.